Nyugdíjreform

Hogyan lehetne biztosítani hosszú távon a nyugdíjakat? Európa-szerte szükséges a nyugdíjrendszer megreformálása – a gazdasági válság és a demográfia rákényszerítenek.

Aligha meglepő, hogy az Európa 2020 című jelentésében az Európai Bizottság válasza a minap a nyugdíjkorhatár megemelése volt minden egyes uniós tagországban, illetve a nyugdíj melletti munkavállalás támogatása.

A Bismarck kancellár által még az 1870-es években bevezetett, majd Németországból egész Európára kiterjedt rendszert megkérdőjelezik a mély társadalmi változások. Bismarck idején – és még egy jó ideig – az emberek kevesebbet éltek, mint ma, kevés volt az idős, viszont sok a gyerek, akiknek többsége már 15-16 évesen munkába lépett, járulékaikból – bizonyos szinten – biztosítani lehetett az idősek nyugdíját. Jelenleg viszont az emberi életkor meghosszabbodott, az idősek aránya mindenütt növekedett, lényegesen csökkent viszont az aktív korúaké, akiknek jelentős része csak tanulmányai befejezése után, gyakran 25 évesen kezdi el pályafutását és a nyugdíjjárulék fizetését.

Az Európai Parlament végül, bár nem teljes egyetértéssel, elfogadta a bizottság jelentését. A francia szocialisták jelezték is, hogy nem fogadják el a „többet élünk, tovább kell dolgozzunk” elvet.

Hát a társadalmak? A fejlettebb germán országokban aligha akad gond, Dániában, Németországban, Hollandiában már évekkel a gazdasági világválság előtt 67 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. A tavalyi évben hozott egyéb megszorító intézkedéseket is elfogadták, különösebb morgolódás nélkül. Franciaországban ellenben milliók sztrájkoltak hetekig tavaly ősszel, amikor 60-ról 62 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. Hasonlóképpen a szegényebb – ámde szociálisan roppant bőkezű – országok lakosai bizonyára nem lelkesednek: Görögországban és Romániában a korkedvezményes nyugdíj tömegessé vált, a nyugdíjba kilépők átlagéletkora 55 év! Aligha meglepő, hogy saját forrásaikból képtelenek folyósítani a nyugdíjakat, s külföldi hitelre szorulnak. Csakhogy a lakosság errefelé nem realizmusáról híres, inkább a kormányokat, netán külföldi összeesküvést (EU, IMF, világtőke, stb.) okolja az elkerülhetetlen megszorításokért. Abban az illúzióban, hogy ha már a gazdag nyugatiak nem, ők valahogy mégis elkerülhetik ezeket.