Öngólok

Igencsak vesztésre áll az Európai Unió az Egyesült Államok elleni barátságosnak nevezett (de korántsem az) politikai-gazdasági mérkőzésen. Annak idején, a második világháború alatt az európai országok, illetve a porig rombolt Németország újjáépítésére felvett kölcsönök visszafizetése óriási terheket rótt az európai országokra. Amerika hatalmi előnyre tett szert mind a gazdasági fejlesztésben, mind pedig az életszínvonal emelésében. Az amerikai polgár mindmáig élvezi az 1000 dolláros minimálbér és a 70 cent/liter benzin előnyeit. Egyebet ne is említsünk.

Aztán az európai gazdaság valahogy összeszedte magát, megpezsdült a gazdasági élet, az európai közösség országaiban lassan az amerikaihoz közelítő életnívó alakult ki. Amikor megalakult az Európai Unió, akkor az Egyesült Államéhoz hasonló területű és gazdasági potenciálú államközösség jött létre, amely az amerikai hegemónia és tőke számára konkurenciát jelentett. Ezért kellett megtörni az uniós fejlődési lendületet. Egy mesterségesen keltett gazdasági válsággal. A kiagyalók e terv megvalósításában kitűnő partnerre találtak az Unió vezetőiben. Azok olyan határozatokat hoztak, amelyek ártalmasak a közösség országainak külön-külön, de összességében is.

Sportnyelven szólva: öngólt, öngólokat rúgtak. A gazdasági válság kiheverése után az első látványosat a Soros György kiagyalta migrációs politika elfogadásával. Az EU vezetői mindmáig eltitkolják a valóságos adatokat. Arról is, hogy mennyien árasztották el Európát az utóbbi hét év alatt, de arról is, hogy milyen gazdasági terheket rótt, s ró mindmáig ennek a sokmillió személynek az eltartása. Mert a laikus számára is nyilvánvaló, hogy gazdasági hasznot csak elenyésző százalékuk hoz a befogadó országnak.

S most, nyilvánvalóan amerikai nyomásra jött az újabb öngól: az Oroszország elleni embargó elfogadása. Nemhogy a hozzám hasonló európai mezei polgár, de a képzett gazdasági szakemberek sem tudnak érdemleges választ adni a következményeire. Hogy mit jelenthet az európai gazdaság számára, avagy a közember számára az embargó, illetve válaszként az orosz földgáz- és olajvezeték elzárása. Oroszországot akarják térdre kényszeríteni? Mintha nem tudnák, hogy megépült a Szibéria ereje nevet viselő földgázvezeték jelentős része Kína felé, amely két-három éven belül eléri Sanghajt. Azon az orosz földgáz 61 százaléka Ázsia felé veszi útját. Végérvényesen! Nyugat-Európa a kétséges mennyiségű és jóval magasabb áru amerikai cseppfolyós földgázra lesz utalva.

Ki jár jól mindebből? Természetesen Amerika, amely minden erőfeszítés nélkül megnyeri az EU elleni politikai-gazdasági versenyt. Akárcsak a dollár az euróval szemben. 

Csak Európa vezetői nem veszik észre. Illetve: szándékosan nem hajlandóak észrevenni.

Vajon melyik lesz a következő öngóljuk?