Országúti esztétikum

Most használom, sőt most hallom először a címben rögzített kifejezést. Tetszik. Miért lehetne esztétikum csak a művészetben, divatban, építkezésben stb., miért ne, mondjuk, az országutak (vagy városi utak, járdák stb.) tekintetében is? Elvégre manapság naponta emberek százezrei utaznak, saját kocsival vagy busszal, csak nálunk, szűkebb környezetünkben, az utakon, és, szerintem, nem mindegy, milyen kép fogadja őket: a rendé, gondozottságé, törődésé, vagy az elhanyagoltságé, nemtörődömségé, igénytelenségé, a „las’că-i bine” gondolkodásé.

Manapság pedig – de hát nem most kezdődött a dolog, emberemlékezet óta tart – az utak környékén lehangoló, elkeserítő a látvány. Tessék elindulni Aradról autóval akármelyik irányba – hogy csak a jelentősebb vonalakat, a Temesvár, Nagyvárad, Déva felé vezetőket említsem: az országutak mentén mindenütt gaz, vadon nőtt bokor tenyészik irdatlan mennyiségben, és nem alakulhat ki az embernek más benyomása, mint az, hogy az út menti területnek nincs gazdája, vagy ha mégis, akkor nagyon rossz.

Kell-e mondani, lehetne másképp is?

A véletlen folytán gyakran járok Magyarországnak a határ menti részein (nekik a keleti, az ország legszegényebb, jelenleg munkanélküliségtől leginkább sújtott vidéke), és számtalanszor elcsodálkozom azon, mennyire rendben van (hozzánk képest) az utak környéke: lekaszálva jó pár méteren, a szántóföldekig az út menti sáv, aminek nem csak esztétikai szerepe van: megakadályozza a burjánok szaporodását, magvaik átterjedését a kultúrnövényekre is. Ha Magyarország nyugati vidékein keresztül Ausztriába, Németországba utazunk, a különbség a hazai állapotokhoz képest egyre nagyobb és feltűnőbb.

Belátom: ahhoz, hogy az országutak környékét gondozott(abb)á, esztétikusabbá tegyük, pénz kell. De meggyőződésem szerint nem csupán erről, hanem a mentalitásról van szó.

Magyarországon – konkrétabban Battonya, Mezőkovácsháza környékén, nem országos jelentőségű utakon – sokszor láttam útszélkarbantartó gépeket (két-három munkással), amelyek lekaszálják a füvet, gazt, lenyírják az út menti sövény elburjánzó részét. Nálunk (bár a tudatlanság beszélne belőlem) sehol nem láttam ilyeneket.

Ja, és a körforgalmak.

Sokkal azután, hogy Európa sikeresen kikísérletezte az útkereszteződések közlekedésének okos szabályozását, pár éve nálunk is bevezették. Van köztük (mondjuk, ellenőrizhető példaként, az Arad–Nagylak nemzetközi úton) olyan megoldású, amelyet jól belát az autós, és ehhez igazodva vezet. Van azonban olyan is (töredelmesen bevallom), hogy a tervező (mellesleg ártatlan) felmenőit legalább százszor igen illetlen, civilizált emberhez méltatlan szavakkal illettem, amiért kb. másfél méter magasra emelte az építmény közbülső részét (hány kamion kellett a rengeteg föld odaszállításához?!), ami egyrészt a kilátást csökkentette tetemesen, másrészt lehetetlenné – ne túlozzak: nagyon nehézzé – tette a halom tetején tenyésző, méteres nagyságú gazok, bokrok, sőt fák irtását.

Bár igaz: az ilyen szempontból megközelíthető körforgalmak elvileg fűvel bevetett tetejét se gondozzák.

Mindezek annak kapcsán merültek fel, hogy az Arad Megyei Tanács a napokban úgy döntött: nekifog a megyei utak „toalettálásához”. Megvolt a közbeszerzés, állítólag már a jövő héttől elkezdődik a munka, jövőtől pedig rendszeressé válik. Meglátjuk, milyen eredménnyel.

No de hol maradnak az országos utak, amelyekről fentebb szó esett? Azok esetében nem kellene, nagyon komolyan, elgondolkozni?