Pazarolunk

Egy néhány évvel ezelőtt írt jegyzetemben már említettem egy amerikai író, Packard nevét. A hetvenes években nálunk is kapható volt magyarra is lefordított könyve.  Akkor hívta fel a figyelmet a fogyasztói társadalom elképesztő pazarlására, amikor mifelénk még hiánygazdaság volt. Még konyhai robotgépekről, automata mosógépről is csak álmodoztak a szocialista országok háziasszonyai. Beszerelt vezetékes telefonkészülékre, hűtőgépre, személygépkocsira éveket kellett várni, míg a tervgazdálkodásban elmélyedt szocialista hatóságok kiutalták. Nyugaton meg a régi készülékeket, gépeket akkor már nem javíttatták, hanem egyszerűen lecserélték. Egy korszerűbbre, díszesebbre, csillogóbbra, talán energiatakarékosabbra. A még működőképesek is az ócskavasba kerültek. Mi akkor csak álmodoztunk egy ott leselejtezett fagyasztóról, egy tíz, vagy tizenöt éves Ford, Opel vagy Renault márkájú gépkocsiról.

Néhány évtizede mi is a fogyasztói társadalom szélére sodródtunk. Mert mifelénk is megjelentek a tömegcikkek. Avval eltűntek, bezártak a mindenfajta javítóműhelyek. Mostanság a lábbelik úgy készülnek, hogy azokat ne lehessen talpalni, a zárakat egyetlen rugó eltörése, egy csavar meglazulása, a csapot egy tömítő hiánya miatt egyszerűen le kell cserélnünk. Már alig akad szerelő, aki a vízvezetékek régi ólomcsöveinek javítását elvállalja. A lyukas zoknikat pedig a szemétbe hajítjuk, mert nincs egy nagymama, aki bevarrja vagy megstoppolja. (Vajon a mai fiatalabb generáció tudja-e mi az a stoppolás, hogy néz ki egy stoppolófa? Náluk az egy pével írt stop a sarki jelzőtáblát, csak, tévesen ugyan, az útszéli autóleállítást jelenti. )

Szóval szinte az egész világ eljutott arra a „civilizációs” szintre, hogy pazarolhat, illetve, hogy pazarolnia kell. Mert a gyárak, üzemek termelnek, az új termékeket el kell adni. Ezért pazarolunk. Ki többet, ki kevesebbet. Tesszük mindezt fejetlenül, mint XIV. Lajos: utánunk az özönvíz. Úgy néz ki, a mi generációnk, meg az utánunk következő feléli a bolygó valamennyi természeti forrását nyersanyagból, energiából. Mert fogyóban a vasérc, de a szénhidrogén is. (Valaki állítja, hogy hamarosan megoldódik az üzemanyaggond. Igen, de a műanyag is szénhidrogénekből készül!) Unokáinknak, dédunokáinknak majd fájhat a feje a mindenfajta hiány miatt. (S abba bizonyosan az élhető környezet hiánya is beletartozik majd.) Rájuk való tekintettel kellene takarékoskodnia az emberiségnek.

Különben nagyon borúsak a kilátások!