Periféria

Túl az Európa egységéről, a népek boldog egymásra-borulásáról szóló ünnepi szólamokon, május kilencedike, Európa-napja az EU törékenységére világít rá. Nevezetesen a központ és a periféria korántsem problémamentes viszonyára.

Mert az összes homogenizáló törekvés ellenére az EU nyugati, fejlett, régi tagjai között és a déli és keleti új tagországok között egyre problematikusabb az együttélés. Kétségtelen, a központtól a perifériák felé irányított eurómilliárdok hatása nem maradt el, manapság a fejlettségi különbségek lényegesen kisebbek, mint 20-30 évvel ezelőtt, Spanyolország és különösképpen Írország sikertörténetnek számítanak. Pontosabban számítottak a gazdasági válság előtt, azóta inkább aggodalomra adnak okot. Gyors felzárkózásuk törékenynek bizonyult, az első komolyabb rengés alaposan megtépázta őket, sokkal jobban, mint az évszázados megalapozottságú fejlődést maguk mögött tudó központiakat. Görögország és Portugália még rosszabb helyzetben van: két vérző seb, melyen keresztül az egész euróövezet – és az EU alapja – megfertőződhet. Morog is a központ emiatt.

A keleti tagországok elkerülték ugyan a görög–portugál-féle zuhanást, gazdasági-társadalmi szerkezetük azonban korántsem olyan szilárd, mint a központiaké. Továbbra is a nyugatiak mankójára szorulnak, EU-s pénzalapok, nyugati befektetések, nyugati technológia és menedzsment-szemlélet nélkül alighanem összeomlanának. A viszony továbbra is egyirányú: a pénz, információ és technológia a központtól a periféria felé áramlik, fordítva még véletlenül sem. Holott a stabil szerkezet éppen a kölcsönösségre épül, amilyen a központi országok közötti viszony.

Az EU külső perifériája táján sem jobb a helyzet: Franciaország és Olaszország összetűztek egymással az arab világ menekültáradatának befogadása kapcsán. Ami akár belső határok visszaállítását eredményezheti a Schengeni övezeten belül, a külső- vagy belső (keleti romák) perifériákról érkező hívatlan vendégek távoltartására.

Politikailag sem különb a helyzet: a bevándorló-ellenes, EU-szkeptikus pártok egyre inkább a politikai paletta perifériájáról a központ felé mozdulnak. A földrajzi-fejlettségi központ-periféria viszony taszítja oda őket.