Pirossárgazöld szivárvány

Hallottam, már a románok figyelmét is felkeltette a kettős állampolgárság. Gondolhatják, nem azért, mert megtelt bőrgolyókkal a hócipőjük, és annyira kilátástalannak érzik helyzetüket, hogy inkább lesznek dokumentumokkal megpecsételt magyarok, mint hogy valaha is románnak vallják magukat. Szó sincs erről.

Csak hallották, hogy ezeknek a magyaroknak megint jár valami kedvezmény. Megkérdezték, mire jó? Mondták nekik, hogy akkor a szétszakadt magyar nemzet részeinek érezhetjük magunkat, és nem is kell hozzá átköltözni. Mondták, ez oké, és más? Nem kell vízum az Egyesült Államokba és munkavállalási engedély Angliába, igazoltatásnál pedig a francia, német, holland, belga, spanyol, litván, görög, olasz, máltai – na, nem sorolom fel mind a 26-ot – rendőr tokjában a buletin láttán nem olvad ki a pisztoly biztosítéka, hisz ilyen esetben előkaphatja a magyar útlevelet és van esélye megúszni egy széles mosollyal.

Jeeeeesssssssssz! kiált fel erre naponta egyre több őslakó, mert a hír szélvészként furakodik be a lakásokba, nekünk is kell magyar állampolgárság! És utána a kérdés: nincs magyar felmenőm, de hány euróért lehetne elintézni? És keresik a magyar politikai baráti-ismerősi kapcsolatokat.

Tetszik látni, ezért imádom őket. Amikor érdekük úgy kívánja, képesek lennének kitűzni a piros-fehér-zöld kokárdát. Állítom, ha ez lenne a feltétele, hogy két hónapig magyar zászlóba tekerve flangáljanak a főutcán, azt is megtennék. Mert náluk a személyes érdek gyakran felülírja a gondolkodásbeli zárlatot, de ez más kérdés, ebbe most ne merüljünk el.

Tessék belegondolni, hogy húsz év alatt már harmadszorra érdemes nekik magyarnak lenni. Tudom, inkább lennének bantu négerek, mint magyarok, de hát nem ők tehetnek róla. Szóval, tessék kijavítani, én kapásból csak háromra emlékszem.

Egyik a Szülőföld Alaptól kapott pénz magyar oktatásban részesülőknek. Gyerek természetesen románba jár, de ahol indult fakultatív magyar oktatás, oda beírták. Ha nem is járt rendszeresen az órákra, de kapott egy igazolást, beküldte a pályázatot, és kapta a háromezer froncsit per kölyök.

Másik a magyar igazolvány. A feltételek enyhék voltak, de hát ragadt mellé jó néhány kedvezmény odaát, hát kértek ebből is. Kicsit tudni magyar, nagyapuci lenni volt háborúban, nem tudom kire lőtt, de volt és meghalt, én vagyok háromnegyed ungur, hol kell aláírni?

Most meg itt a kettős, hát elképzelem, január 3-tól mekkora a ládafiákban való kutakodás párosoknál meg vegyespárosoknál, hátha sikerül összekötni valahogy a szálakat, csak akad egy magyar grószmutter.

Persze, tudom, egy jelentős szelet nem tehet róla, hogy vezetői közel hét évtizede csak lejáratják a román népet, és dühöng, mert románként szeretne emelt fővel járni a világban.

Nem fog. De vezetőt leváltani sem fog még jó ideig, pörög egy hülye mókuskerékben, amelyről sajna, lefelejtették a vészkijáratot.

Ja, és megint rá kellett jönniük, hogy ájróért sem eladó minden a világban.