„Racionalizálás”

Egy kedves barátom küldte el a minap az egykori kommunista párt lapjának, a (fordításban) Szikrának nevezett kiadvány egyik (mellékelt) példányának a másolatát. 1987-ből származik, amikor a román kommunizmus csődje immár mindenki számára nyilvánvaló volt. Kivéve a bigott kommunistákat, akik még reménykedtek zseniális vezetőjük valamilyen gazdasági csodafegyverében. Pedig az élelmiszerboltok előtt kígyózó sorok, a racionalizált kenyérellátás és a szerény élelmiszeradagok, a boltok üres polcsora, a közvilágítás megszüntetése mind-mind erre utalt. (Akkor született az a vicc, miszerint a Bukarest felé haladó gépkocsiból az egyik utas belemutatott a sötétségbe, mondván, azok ott már a főváros fényei.)

Nem kell végigolvasni a mellékelt szöveget, csak szemezgetni kell belőle ahhoz, hogy felfedezzük a hasonlóságokat az Európai Unióban tervezett takarékosságra, „racionalizálásra” buzdító intézkedésekkel. Mi tudjuk, mit jelent a hideg lakás, a csapból hetente egyszer-kétszer csurgó meleg víz, a rendszeres áramkimaradás. A nyugati vezetők, jó tanítványként szinte szóról szóra átvették a „Kárpátok Géniusza” három és fél évtizeddel ezelőtt kiagyalt megszorító intézkedéseit.

Néhai kedves barátom, Znorovszky Attila egyetlen Nyugat-Európába rokonlátogatásra engedélyezett útja után viccként mondogatta a baráti körben, hogy érti, miért van sötétség nálunk: mert kell a villamosenergia a nyugati városok és sztrádák kivilágításához. Attila immár negyedszázada átköltözött egy másik dimenzióba, így nem érhette meg azt, hogy az akkori fényűző, hozzánk képest flottul élő Nyugat miként fog lassan belesüllyedni a balkáni sötétségbe, az ápolatlanságba, nélkülözésbe.

S ha most azt hiszik, hogy sajnálkozom rajtuk, nagyot tévednek. Mindezt a saját tehetetlenségüknek köszönhetik. Mert puszta kényelemből elfogadták a liberális, szocialista eszméket, hittek a vezető politikusaik demagóg szövegeinek. Pedig számukra példának itt voltunk mi, közép-kelet európaiak, akik fél évszázadon keresztül nyögtük a szocializmust, a marxi-lenini tanok „életbe ültetését”. Csak egy kicsit kellett volna megismerni az itteni régió népeinek történetét, s akkor soha szocialistát nem választanának meg. Sem képviselőnek, sem államelnöknek. Egyik nagyapám mondotta, hogy szocialistának, kommunistának még akkor se higgyél, ha két méterrel van a föld alatt, sírján gyermekek fogócskáznak. Még akkor is képes hazudni, rosszat tenni. Az ötvenes-hatvanas években furcsa volt ilyet hallani egy munkásembertől. (Karbantartó lakatos volt egész életében.) Most már teljes mértékben igazat adok neki.

Csak miként lehet(ne) ezt a nyugatiak tudomására hozni?