Remény

A húsvét a feltámadás reményét hordozza a sok százmillió keresztény számára, a Krisztus példájából táplálkozó örök élet reményét. A nagyhét pedig, amelynek ma a végéhez érünk, a magunkba szállás, a felebarátainknak, embertársainknak való megbocsátás alkalma is.  

A politikában azonban nincsenek biztos és végleges dolgok, ami tegnap reménytelennek látszott, ma már nem tűnhet annak – és fordítva –, a megbocsátás szelleme pedig csak ritkán érvényesül, de volt már rá példa, s a legtöbbször pozitív. A politikában főleg az érdekek érvényesülnek, és szerencsés eset, ha a feleké legalább nagyjából egybeesik.

A jelenlegi ukrán–orosz válság már-már tényleges háborúval fenyegetett, de komoly gazdasági háborúval mindenképpen, amikor a nagyon feszült helyzet hirtelen, és sokak számára talán váratlanul, enyhülni látszik. Tegnapelőtt Genfben, „semleges pályán” az amerikai, az orosz és az ukrán külügyminiszter, valamint az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője a konfliktus megfékezését szolgáló közös lépésekben állapodott meg – miután e kérdésben számos előző kísérlet kudarcot vallott. Ha mindenáron szimbólumokat keresnénk, akár a közelgő húsvétra is hivatkozhatnánk, bár aligha erről van szó. Inkább arról, hogy a feszültség csökkentésének parancsoló voltát Oroszország is belátta, jól felfogott érdekből. Az ukrajnai események tipikusan azt a szociológia nyelvén társadalmi csapdának nevezett helyzetet mutatják, amelynek két fél viszonylatában (rövidebb távon feltétlenül) csak vesztesei lehetnek. Az Egyesült Államok és az Európai Unió ugyan eddig (jobbára szóban) jelezte az Oroszország ellen irányuló gazdasági és egyéb szankciókat, de inkább figyelmeztető, mint valóban húsbavágó intézkedéseket hozott.

A komolyabbak alkalmazására eddig nem került, s most, Genf után (egyelőre, legalábbis) nem kerül sor, mert a megállapodás kimondja: minden félnek tartózkodnia kell a provokációtól, erőszaktól, Ukrajnában fel kell oszlatni az illegális fegyveres csoportokat, kiüríteni az elfoglalt középületeket, miközben a kormányellenes tüntetők (ha nem követtek el súlyos bűncselekményeket) amnesztiában részesülnek, s a folyamatot az EBESZ felügyeli.

Jól tudjuk azonban: minden megállapodás annyit ér – ezt ezúttal maga az amerikai külügyminiszter is elmondta –, amennyit betartanak belőle. Amiben most megállapodtak, bár nem sok, az eddigiekhez képest valami. De húsvét a remény ünnepe, hát reménykedjünk, hogy jobb is lesz.