Spéci nyugdíjak

Pár héttel ezelőtt azt írtam az idei választási kampányról, hogy vérszegénynek mutatkozik.

Az is, az előzőekhöz képest.

Mert négy-nyolc-tizenkét évvel ezelőtt, ugye, ha az ember kiment egy zöldséget, gyümölcsöt stb. áruló piacra az ország egyik nagy-, vagy kisebb városában, s volt türelme kicsit ácsingálni, könnyen egy-egy ingyen kínált írószerszámmal, szerencsésebb esetben akár a hirdető pártot reklámozó pólóval távozhatott. Abban a reményben osztogatták, hogy a boldog tulajdonos majd rájuk szavaz.

De „hol van már a tavalyi hó”, hol vannak a „régi szép idők?”

A mai, 2020. novemberi idők, nem egészen két héttel a parlamenti választások előtt, talán nem annyira „szépek”, mint egykoron. Zivataros, csúnya időket élünk a járvány közepette, s a hatalomért harcba szálló pártok kénytelen-kelletlen visszafogták magukat.

Nincsenek – nem lehetnek – tömegrendezvények, nagy nyilvános összejövetelek, de a hatalomért folyó küzdelemben mindenki igyekszik a legtöbbet kihozni az adott helyzetből, s minden magas labdát, mint a teniszben, leütni.

Az egyik „magas labda” az elmúlt napokban a speciális nyugdíjakhoz kötődik, annak kapcsán, hogy a hazai törvényhozás alsóházának PSD-s elnöke bejelentette: lemond ezen jogáról egy nappal mandátumának lejárta előtt, tehát nem lesz egy teljes mandátuma, amelynek jogán igényelhetné a különjavadalmazást. Példáját több USR-s (Mentsétek meg Romániát-párti) honatya is követte.

Nocsak.

E sorok írója nem jogász, aki eligazodhatna az utóbbi jó tíz évben hozott szabályozások között; azt azonban tudni véli, hogy a „speciális nyugdíj” bizonyos társadalmi kategóriák előjoga. A konkrét személyek kategóriájának száma nyolc, haszonélvezőik száma pillanatnyilag (a hivatalos statisztika szerint) mintegy 9500, némi, csekély növekedést mutatva a tavalyi adatokhoz képest.

A bírók és ügyészek (kicsivel többen négyezernél) átlag-nyugdíja 19 039 lej, amiből majdnem 18 ezer lejt az állami költségvetésből folyósítanak. (Őszintén szólva nem értem: hol járna, csak fizetéséhez viszonyítva ekkora nyugdíj?)

Az ország diplomáciai testülete nyugalomba vonult tagjai (mintegy 830 személy) nyugdíjának átlaga 5765 lej (amiből 3307 lejt az államháztartás folyósít). Újabb gyanús adat.

A hazai, nyugdíjas parlamenti tagok (kis híján 800-an) átlagos havi nyugdíja 4768 lej – amiből 2760 lejt az állami költségvetés áll. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy „normális” nyugdíjuk mintegy 2000 lejjel kevesebb lenne.

Mindez, röviden, a statisztika szerint (és ami mögötte van) azt jelzi, hogy bizonyos kivételezett kategóriák nem jogszerűen részesülnek az állami törvényeknek megfelelően arányos nyugdíjban. Most nem beszélek arról, amit kb. egy vagy két évvel ezelőtt megírtam, hogy valakinek Romániában 74 ezer lej (!?) fölött lenne a nyugdíja.

A különleges teljesítményt nyújtott emberektől, őszintén, nem sajnálom a kiemelkedő nyugdíjat, sőt, azt kívánom, lennének minél többen, akik valóban megérdemelnék.

Igazi államférfiak (meg nők) a megélhetési politikusok helyett.