Számító számok

Számomra már lassan természetes, hogy a román állam intézményei bármire hajlandóak, hogy ebből az országból legalább statisztikailag eltűnjenek a nemzetiségek, s közöttük elsősorban mi, magyarok. Természetes, de nem annyira, hogy hallgassak róla. 

Mert ugyebár az a Statisztikai Hivatal, amely a költségvetési hiánnyal vagy gazdasági növekedéssel, inflációval kapcsolatos számokat meghamisítva küldi – le is buktak már néhányszor – az Eurostathoz, az Unió statisztikai hivatalához, az mindenre képes.

A legfrissebb hivatalos népszámlálási diverzió a személyi szám (CNP). A jogszabály természetesen nem egyértelmű, s erre mit nyilatkozik az Országos Statisztikai Hivatal (INS) sajtószóvivője? Hogy aki mégsem akarja bediktálni, arra nem szabható pénzbírság. És ezt szétkürtölték. Vagyis szó szerint arra buzdítanak, hogy nyugodtan hallgassák el a CNP-t, ne diktálják be, mert úgysem büntetik meg őket.

A játszma azonban ennél sokkal durvább: úgy tudom, csak az számláltatik meg hivatalosan, aki BEDIKTÁLJA A SZEMÉLYI SZÁMÁT. Hisz ellenkező esetben ugyan miként szűrhetné ki a számítógépes program a kétszer bejegyzett személyeket, például, az egyetemistákat, akiket a szülők otthon is bediktálnak, de az egyetemi campusban is felírják. Nyilvánvaló, hogy a „nem muszáj bemondani” hivatalos propagandaszöveg célja a nemzetiségekre, főként ránk, magyarokra irányul.

Nekik, románoknak, minden kimaradt magyar külön örömünnep lehet. Nekünk meg épp elég a gondunk a magyarságukat vállalni nem merőkkel, főként, akik vegyes házasságban élnek, és tisztelet a kivételnek, párjuk előtt „természetesen” lojálisan, románt mondanak be.

A románokat pedig igazából nem érdekli, hányan vannak, hisz ettől sem iskoláik, sem intézményeik működése, megléte nem függ. Legfeljebb szarul néz ki, hogy már jóval a megszokott, hangoztatott 20 millió alatt vannak. Az ortodoxok számát pedig szerintem „elintézik”, és majd megint kijön a 85 százalék, miközben tucatszámra épülnek a neoprotestáns templomok, amelyek szombaton, vasárnap tele vannak román hívekkel. De ez legyen az ő bajuk.

Mi viszont könyörgöm, simán diktáljuk be a személyi számunkat, hogy tuti statisztikai alanyok legyünk. És ha valaki a magyar családból hiányzik, elutazott, akkor telefonon, e-mailben, akárhogy, kérjük el a CNP-jét, hogy itthon bemondjuk a számláló biztosnak.

Mert amúgy, az eddigi tapasztalatok szerint a román számláló biztosok zöme jóindulatú, szó sincs intézményes nemzetiség-ellenességről, százszámra történő panaszokról. Igazából annyi a munkájuk, hogy néhány alakot kivéve, nem érnek rá velünk szórakozni, örülnek, ha ledarálják kerületüket. Mi pedig fogadjuk őket mosolyogva, legyünk kedvesek és barátságosak, de főleg céltudatosak. Tudjuk, mit akarunk, lássák, tudjuk, mit kell bediktálnunk.

És akkor gyorsan lefut a dolog, túléljük ezt is.

Hogy aztán majd az első részeredményekben mi lesz, arról fogalmam sincs.

Egy dolog viszont biztos számomra: minden kampány, tájékoztatás, munka ellenére a magyarságot illető számok elszomorítóak lesznek.