Rendhagyó, hiányos, de nem felületes személyleírást adok egy köztünk élő aradi fiatalemberről. Leírhatnám a nevét, de ennek személyiségjogi következményei lehetnek. Így, nevét, foglalkozását elhallgatva, bármikor mindent „kimagyarázhatok”.
Tanulja, érti, tanítja az informatikát, sokoldalú az érdeklődésköre, érzéke van a művészetek néhány ágához. Munkájából süt a precizitás. Szerény, kerüli a nyilvánosságot, háttérember. Karizmával rendelkezik, vannak bőven követői.
Nem hasonlít a jegyzetíróhoz. Világ- és társadalomszemléletünk eltér, életvitelünk össze sem hasonlítható, habitusunk ellentmondó. Nem volt a tanítványom.
Akkor miért dicsérem?
Azért, mert van! Azért, mert egyedüli, egyedi.
Megbecsülik, de nem eléggé. (Saját vélemény.)
Nem robosztus alkat, fáradékony, baj van az idő érzékével. Kell neki a bátorítás, talán az elismerés is, bár nem vagyok biztos abban, hogy magára ismer.
Nem tartom nyílván, lehet része volt számos látványos, hivatalos elismerésben – Márki Sándor-díjban mindenképpen.
Ha nem így van, azokat kiprovokálni nincs szándékomban.
Szemébe mindezt nem merném elmondani, de legalább így, neve említése nélkül, meg kellett tennem.
Hozzászólások