„Szép” kilátások

Olvastam Bodó Barna hazai és külföldi szolgáltatásokat összehasonlító eszmefuttatását a vasútról. Hogy Nyugat Európában a nem szupergyorsnak számító vonalakon is (lásd Róma és Nápoly között) 200 kilométeres sebességgel száguldanak a szerelvények. Miközben idehaza a szó szoros értelmében döcögnek még a jelentősebb távolságot teljesítő vonatok is.  Hat és fél évtizeddel ezelőtt pöfögő gőzmozdonnyal vontatott szerelvényen ugyanannyi idő alatt (tíz óra) utaztam a fővárosig, mint manapság. 

Amióta le kellett tennem a saját gépkocsi használatáról, kénytelen vagyok igénybe venni a vasút szolgáltatásait. Így magam is érintett vagyok a kérdésben. Saját tapasztalataim szerint (ezt már egyik korábbi jegyzetemben is említettem) a szülővárosomtól Temesvárig, Nagyváradig, Budapestig ugyanannyi idő (olykor még hosszabb is) jutok el, mint száz évvel ezelőtt nagyapám a pöfögő, füstöt okádó gőzmozdonyok vontatta szerelvénnyel. (Azokat a masinákat útközben vízzel kellett feltölteni, Budapest felé, Szolnokon még cserélték is őket.) 

A világhálón olvasom, hogy az Európa Unió a repülőjáratok zsúfoltságának csökkentésére az egymáshoz közeli nagyvárosok között jelentősen fel szeretné gyorsítani a kötöttpályás közlekedést. Például a Bukarest és Budapest, valamint Szófia közötti táv megtételét hat-hat órára. (Az Athénig tartó 24 órás utat a felére!) Ehhez az kellene, hogy az útvonalon közlekedő szerelvények átlagsebességét 160 kilométerre növeljék.   

A tervvel kapcsolatban a tévében megszólalt egy hazai szakember, aki szinte hihetetlen számadatot hozott nyilvánosságra. Elárulta, hogy a román államvasutaknak óriási erőfeszítésbe tellett, hogy az országos átlagsebességet feltornázza 44 (!) kilométer per óra fölé. Véleménye szerint az EU-s előírást mifelénk úgy 2040 körül lehetne teljesíteni. Ha a szocializmusban élnénk, úgy azt mondanám, hogy három ötéves terv végére. (Ennyi idő alatt Kína talán hetente indított járatokkal a Holdra is eljuttatja utazni vágyó polgárait.)

Valamit nem értek. (Valószínűleg más sem.) Több mint egy évtizede uniós beruházással megkezdődött a Budapestről induló sínpálya korszerűsítése egészen a határig. Akkor nagy csinnadrattával mifelénk is megindult a Kürtöstől Soborsinig terjedő szakasz teljes felújítása. (Nem tudom, azóta folytatódott-e.) A szakemberek akkor rebesgették a bűvös 160 kilométer per órát a felújított szakaszon. Azóta viszont nem történt változás, a menetrendet éveken keresztül nem változtatják. Pedig időközben bekerültünk a schengeni övezetbe, a két határállomáson (Kürtös, Lökösháza) nincs vámvizsgálat, a személyi ellenőrzés is csak szúrópróba-szerű. Ennek ellenére a szerelvények most minden indok nélkül, teljesen feleslegesen vesztegelnek majd egy teljes órát az utazóközönség legnagyobb bosszúságára. 

Ahogy értelmeztem, a román szakember véleménye szerint a jelenlegi 44 kilométert kellene megnégyszerezni, hogy elérjük az európai színvonalat. Pedig nem az országos átlag megemeléséről lenne szó, hanem arról, hogy legalább a fővonalakon alakítsunk ki egy olyan korszerű, gyors rendszert, amelyhez aztán fokozatosan a mellékvonalakat is hozzá lehetne igazítani. (Mint tették azt eleink a 19. század végén a vicinálisok megépítésével.) De ilyen hazai hozzáállással még az a 2040-ea határidő sem lenne elérhető. 

Szép kilátások utódainknak!