Többpólusú világ, de hogyan? (II.)

Az első részben multipoláris világ kialakításáról írtam, mert úgy látszik, jövőnk geopolitikai logikája, hogy az egypólusú világ helyébe egy multipoláris világrend alakuljon.

Nem könnyű feladat, mert az emberiség története, ezt többször megállapítottuk, tulajdonképpen a háborúzások történelme, állandóan irtottuk egymást, csoda, hogy még fennmaradt az emberi faj. Elméletek születtek az ember eredeti gonoszságáról, de olyan állítás is létezik, hogy az ember eredetileg jó, csak a rossz körülmények teszik rosszá. A legegyszerűbb magyarázat, hogy mivel a természet állandó mozgásai, a biológiai élet változásai, sok rosszat, de jót is eredményeznek, az emberi természet is ilyen változásoknak van kitéve. A nagy különbség, hogy az ember az univerzum egyetlen tudatos, gondolkodó lénye, ténykedését minden esetben ellenőrizheti. Hát tegye azt!

Vissza a multipoláris világhoz. Négy alapfeltételt látok szükségesnek: 

1. Az embernek saját érdekei a legfontosabbak, de a politikában nem lehet állandóan egocentrikus magatartást tanúsítani. Nem lehetünk saját világunk alfája és omegája, mert legtöbbször ez vezet az államok közötti konfliktusokhoz. Egységes geopolitikára van szükségünk, melyben nem az egyes hatalmak érdekei, hanem az egész emberiség érdekei számítanak. 

2. A háttérhatalom fegyvere a pénz, ennek ravasz és eredményes forgatása.  Eszközei: az áruforgalom, a fogyasztás növelése, „nagylelkű” kölcsönök, kamatszedés, eladósítás. A világon ma még a leggazdagabb országok is óriási, visszafizethetetlen adósságokkal várják a csodát, ami nem következik be, mert a pénzoligarcha bankjai segítségével gondoskodik, hogy a helyzet állandósuljon. Egy többpólusú világrendben ez talán megszűnhet.

3. Világszemlélet (paradigma) változásra van szükség, melynek alapja az államok, főleg a nagyhatalmak együttműködési szándéka, mert a jövőben a különböző civilizációk összecsapása egy olyan globális világháborút eredményezne, amelyben minden eddig felépített és megalkotott civilizációs és kulturális érték elveszne, nem beszélve emberek milliárdjainak az elpusztulásáról. Ki akarhatja ezt?

4. Több mint száz éve hallani a Nyugat hanyatlásáról, sőt pusztulásáról. A különböző válságelméletek legtöbbje elégé pesszimista, amit a XX. század szörnyűségei sajnos igazolnak. Világtörténelmünk leggonoszabb, legkegyetlenebb, vérengző százada volt. Két világháború, népirtás, a kommunista és náci terrorrezsimek, emberek millióinak a sanyargatása. Ha ebből a szomorú, tragikus példából nem tudunk tanulni, akkor kár minden szóért, betűért, okos szónoklatokért.

A nyugati civilizáció és a keresztény kultúra nem szabad, hogy elvesszen, de  át kell alakuljon, és le kell mondjon  egyedül meghatározó vezető szerepéről.

A civilizációk összecsapását csak akkor lehet elkerülni, ha a politikai vezetők elfogadják a világ sokcivilizációjú, többpólusú jellegét.

A civilizációk felosztását, értelmezését nagyon sokan megtették, profi szakemberek, elég szubjektív módon, mint laikus, én csak a mai politikai, gazdasági és vallási (ideológiai) helyzetet vettem figyelembe.

1. A nyugati, keresztény kultúrájú civilizáció, még mindig a legerősebb pólus maradna, egész Európával, az Atlanti-óceántól az Uralig. Ide tartozik az egész amerikai kontinens az Egyesült Államokkal, Dél-Amerika államaival, Kanadával. A „tömbnek” része Ausztrália is. Kb. 2,5 milliárd embert számolhatunk ide.

2. Az iszlám civilizáció elsősorban egy vallási kultúra: Afrika elég nagy része, egész Indonézia ide tartozik, de jelen van Ázsia több országában, és ma már Európában. A muszlim valláshoz tartozó emberek száma ma kb. 1,7 milliárd, a második legnépesebb vallás a földön.

3. Kína, a világ egyik legősibb, folyamatosan fennálló civilizációja, ma közel 1,5 milliárd ember él országukban. Ázsia meghatározó nagyhatalma legalább négyezer éve. Jelentősége az utóbbi évtizedekben annyira megnőtt, hogy az Egyesült Államok, de általában a Nyugat legnagyobb vetélytársának tekinti. Sem történelmét, sem vallási, filozófiai tanításait, a nyugatiak nem nagyon ismerik, jó volna ezt pótolni, és nem vetélytársként, hanem partnerként kezelni a világ irányításában.

4. India, Ázsia másik hatalmas birodalma, Kínához hasonlóan, a másik nagyon régi civilizáció, amely más ókori civilizációkkal ellentétben a mai napig létezik. Jelenleg a világ legnagyobb demokratikus országa, népessége – 2024. júliusi adat – az 1,4 milliárdot is túllépte, így megelőzte Kínát. Az országban még nagyon sok a probléma, de az előrejelzések szerint a GDP-je 2050-re utoléri Amerikát.                                                                                            Konklúzió: Ázsia két szuperbirodalma nélkül – együtt 3 milliárd embert képviselnek – nem lehet a világ átrendezését a jövőben elképzelni.

Szerintem ez a négy, eléggé homogén civilizáció egy többpólusú világ részeként saját problémáit szuverén módon tudná intézni, és közösen a világ globális kérdéseiben is véleményt nyilvánítani.

De mi lesz a többiekkel, azokkal az országokkal, amelyek nem tartoznak a fent felsorolt civilizációkhoz, de társadalmilag, kulturálisan és nem utolsó sorban gazdaágilag, jelentőségüket nem lehet elhanyagolni. Ide tartozik pl. Japán, Dél-Afrika, Izrael. Megoldás lehetne, ha a hozzájuk legközelebb álló tömbhöz csatlakoznak, így pl. Izrael kétségtelenül a Nyugat része. 

Ennyit mára, a témát folytatom.