Törököt fogtunk?

Amikor e sorokat a számítógépbe megfogalmazom (hol van az már, hogy „papírra vetem”?), nem tudhatom, mikor és hol kerül sor az országban újabb magyarellenes megnyilvánulásra. A sepsiszentgyörgyi focicsapat kolozsvári, illetve a csíkszeredai bukaresti szereplése alkalmával megnyilvánuló magyarellenes tüntetést minden hazai sportszerető látta. (A korábbi hasonló eseteket nem is említem!) Annak ellenére „átjött” a képernyőre, hogy a tévéközvetítésben igyekeztek a skandálások szövegét lehalkítani háttérzaj szintjére, a kifeszített (tehát már előkészített, nem „spontán”) plakát szövegét pedig lehetőség szerint nem mutatni.

Az említett mérkőzéseket a játékvezető félbeszakította tíz percre, majd ment minden tovább, mintha mi sem történt volna. Sőt, Bukarestben még egy kitört szék is berepült a pályára. Azóta eltelt néhány nap, hét, de a rendező kolozsvári egyetemista-, illetve bukaresti katonacsapat ellen semmiféle intézkedés nem történt. Nyilvánosan nem közöltek semmit. Lehet, kiszabtak valami csekély pénzbüntetést (amit egy milliomos mellényzsebből kifizet), de nem rendeltek el zártkapus mérkőzést, nem tiltották le a pályát. Tudomásom szerint még annak a bukaresti szurkolónak sem lett semmi baja (ha igen, azt nem hozták nyilvánosságra), aki a rongálást elkövette.

Mondhatnánk: következmények nélküli országban élünk, ha az érdek azt kívánja, hogy az országimázs ne csorbuljon.

Az RMDSZ igencsak a címben szereplő helyzetben van. Tagja a kormánykoalíciónak, tehát nem léphet fel határozottan a magyarellenes megnyilvánulások ellen. Nem fenyegethet avval, hogy kilép a koalícióból, hiszen a koalíciónak nélküle is megvan a kényelmes parlamenti többsége. Immár nem a magyar szenátorok és képviselők szavazata jelenti a „mérleg nyelvét”, tehát ha nem tetszik valami, le is út….

A magyarság számára a választási kampányban világosan megfogalmazott székelyföldi autonómia ebben a választási ciklusban holtbiztosan nem kerülhet szóba, sőt nemhogy az önálló magyar állami egyetem kérdése, de még a MOGYE ügyének rendezése sem. (A saját pártját teljes mellszélességben nyíltan támogató román államelnök magyarellenessége is közismert. Nem is titkolja!)

Csakhogy ennek a gúzsba kötve táncolni helyzetnek az álnokságát már többször megtapasztaltuk. Emlékeztetőül két kirívó eset. Az 1989-es változás után alapvető reformokat tervező, kiválóan felkészült, szép emlékű Bárányi Ferenc egészségügyi miniszterünket (a belügy hathatós segítségével) gyorsan lejáratták, és megbuktatták. Aztán a parlament elfogadta, hatályban lévő törvény előírásai szerint a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumot jogos tulajdonosának visszaszolgáltató államtitkárnak (Markó Attila) az ellene felhozott koholt vádak és a letartóztatás elől külföldre kellett menekülnie. Folytathatnánk!

Nem vagyok gyakorló politikus, de lenne elképzelésem a jelenlegi (számunkra) patthelyzet feloldására. (Törököt fogtam, de nem enged!) Ennek ellenére nem szeretnék tanácsokat sugallni a minket képviselő politikusoknak. Valószínűleg megtalálják a legjobb megoldást. Egyet talán mégis: nem feladni, csak jegelni a követeléseinket. A kapott ígéreteket pedig miden esetben kérjék írásba foglalni, s attól sohasem lépni vissza. (Szóbeli ígéretekkel tele van a padlásunk.) Amikor azt megtettük (lásd 1997-ben a beígért Petőfi–Schiller multikulturális egyetem ügyében), már elvesztettük szavunk hitelességét. Azt követően már senki sem hitt képviselőinknek.

Most, ha netalán olyan helyzetbe kerülünk, ne féljünk még kormányválságot is kirobbantani. Akár egy következmény nélkül maradt magyarellenes megnyilvánulásért egy futballstadionban. Azt követően majd minden párt megfontolná, mielőtt átverne bennünket.