Történelemóra

Nem mi, hanem az egyik legnézettebb (ellenzéki hangvételű) televízió állította december elsejéről, hogy nálunk az évnek ez a napja a nemzeti büszkeségé, 364 pedig a szegénységé.

Nem mi alacsonyítjuk le az ország nemzeti ünnepét paszulyleves és töltött káposzta adagok utcai osztogatásával, az sem csak bennünk merült fel, számos román értelmiségében is hogy az 1990 óta, Iliescu által kihirdetett nemzeti ünnepnél jobbat is találhattak volna, s nemcsak azért, hogy ezen a napon mi, erdélyi magyarok is szívvel-lélekkel együtt lehessünk román polgártársaink ünnepén.

Aki figyeli a többségi sajtót, találkozhatott ilyen elképzelésekkel az elmúlt napokban is, a honi államférfiak, vezető politikusaink oda sem akarnak figyelni az ilyen irányú ésszerű véleményekre, attól félve, hogy nemzetárulással vádolják meg őket.

Amint akkor is, ha valamilyen újabb icurka-picurka engedményt tesznek a nemzetiségi oktatásnak, lásd az elmúlt hetek és hónapok oktatásügyi törvénnyel kapcsolatos vitáit és szélviharait, ahol a hazaffyaskodók ismét a szegregáció mumusával fenyegetőztek.

Még a legnagyobb parlamenti pártok első számú vezetői is beleestek ebbe a csapdába, bizonyára attól félve, hogy elvesztik szélső-nacionalista szavazóikat.

Bezzeg, amikor a fasisztoid szélsőjobbtól kellene elhatárolódniuk, nem ilyen határozottak.

A marosvásárhelyi tanács például az utolsó pillanatban vonta csak vissza engedélyét a Szélső Jobb szervezettől, amely a nemzeti ünnepen külön rendezvényen és felvonuláson akart ünnepelni.

Attól a november 21-én elhangzott felháborító tévéműsorról sem határolták el magukat, amely a Vasgárda egykori vezérét dicsőítette, pedig mintegy 70 ismert román értelmiségi – írók, szociológusok, történészek – tiltakozott nyílt levélben azért, hogy ilyesmi nem hangozhat el a nemzeti televízióban, e levelet pedig az RTV vezetőihez, az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Izrael és más államok nagykövetségéhez is eljuttatták.

De nincs mit csodálkozni mindezen egy olyan országban, melynek államfője nem is olyan régen azt állította, hogy ha Ceauşescu csak tíz évig maradt volna hatalmon, most a nagy államférfiak sorában említhetnénk.

Itt nemcsak arról van szó, hogy fejtől büdösödik a hal, hanem arról, hogy a történelem is.