Történelemóra

Úgy múlt el a keddi nap, hogy még az idősebbeknek sem jutott eszükbe: mintegy negyven éven keresztül augusztus huszonharmadika volt Románia nemzeti ünnepe.

Az a nap, melyen 1944-ben Románia a II. világháborúban Hitler oldaláról átállt a Sztálinéra és szövetségeseiére.

Mely után Erdély elcsatolt részeit is visszakapta Bukarest, arról azonban a nagy ünneplésekben elfelejtettek beszélni, hogy 1939-ben ugyanezen a napon írták alá a Ribbentrop-Molotov paktumot is, amely Romániának Besszarábia Szovjetunóhoz való visszakerülését is jelentette.

A korabeli hivatalos ünneplések, kötelező felvonulások, katonai parádék azonban nem erről szóltak, hanem a pillanatnyi vezetők, később egyedül Ceauşescu dicsőítését voltak hivatottak biztosítani.

Mivel a harminc éven aluli nemzedékek számára már mindez ismeretlen, legfeljebb csak leckeanyag vagy érettségi tétel az iskolában, nem meglepő, hogy erről az egyébként igencsak kétértelmű volt nemzeti ünnepről a mai fiataloknak halvány fogalmuk sincs, amikor pedig szüleik és nagyszüleik az egykori kényszerfelvonulásokról próbálnak mesélni nekik, unottan ásítoznak.

Nem is ez a szomorú, inkább az, hogy Románia sem a múltban, sem a jelenben nem tudott méltó, az egész ország népei által elfogadható nemzeti ünnepet találni magának, mint ahogy mások tették azt.

Meg az, hogy a történelmet még manapság is csonkítva, a pillanatnyi kormányok és hatalmak kétes értékű szája íze szerint tanítják, így hát nem meglepő a fiatal nemzedékek tájékozatlansága.

Az viszont érthetetlen, hogy az ország államfője is olyan nyilatkozatokat tegyen napjainkban, amelyek nemcsak tájékozatlanságról árulkodnak, hanem arról is, hogy benne még mindig a Ceauşescu-kori történelmi leckék élnek, hisz másképp nem nevezte volna árulónak, orosz szolgának Mihály királyt, nem rehabilitálta volna részelegesen Antonescu marsallt, akit az emberiség ellen elkövetett bűneiért, zsidó és cigánytömegek lemészárlásáért ítéltek annak idején halálra.

Románia mindaddig nem lesz képes igazi jobb jövőt építeni magának, amíg nem mer őszintén szembe nézni saját múltjával, úgy, ahogy azt más, a miénknél fejlettebb országok tették.