Új világrend! Egy digitális világ? (I.)

Legutóbb paradigmaváltásról beszéltem, olyan értelemben, hogy- a mai, globalizált, vadkapitalista és a pénzügyi háttérhatalom vezetése alatt sínylődő világrendszer helyébe, egy új gondolkodásmód segítségével, boldogabb világot teremtsünk. A szándék a jelenlegi rend megváltoztatására már régóta jelen van, de most, ha a pandémiát, remélhetőleg szerencsésen, majd a hátunk mögött tudhatjuk, majdnem mindenki történelmi jelentőségű változásokat vár.

Világszemlélet megváltoztatásáról könnyű beszélni, nehéz véghezvinni. A mai, az erőltetett termelésre, korlátlan fogyasztásra, szupertechnológiára és digitális kommunikációra épülő társadalom szokásait, életmódját, gondolkodásmódját, nehéz lesz megváltoztatni. Igaz, ez így nagyon kényelmesnek, kellemesnek tűnik. A nyugati civilizáció éli a maga jóléti világát, senkire és semmire nincs tekintettel, dőzsölünk, mint annak idején a rómaiak, akik először a fél világot meghódították, aztán jöttek a „barbárok” és a Birodalom elpusztult. Most is vannak problémák, talán a barbárok is jönnek, bár ők, ha a kínaiakra, vagy a muszlimokra gondolok, inkább minket néznek barbároknak, de a Természettel már nehezebb a helyzet, nem tűri, hogy pusztítsák, a pofont minden alkalommal visszaadja. Összegezve; a jóléti társadalom csak látszólagos, mert a valóságban elpusztítjuk környezetüket – ezzel magunkat is pusztítva –, a természettől nagy lépésekben távolodunk, és a javak elosztása égbekiáltóan igazságtalan. Még sorolhatnánk az ellenmondásokat, ha azonban az egész csak így maradna, és itt lefékeznénk, megállnánk, nem lépnénk még tovább, és egy-két dolgot megfontolnánk, az még elviselhető lenne, talán ez a hatalmas teljesítményeket nyújtó keresztény, nyugati civilizáció mégis életben maradna.

A pandémia a maga módján történelmi jelentőségű változásokat hozhat életünkbe, és az egész emberiség sorsa függ attól, hogy milyen irányban megyünk tovább.

Persze nem csak egyféle jövő létezik, és törvényszerűen nem jön sem a jó, sem a rossz, nem a Sors keze dönt, hanem a lehetőségekből lehet választani és mi, emberek, jelenünk politikusai, és szakemberei segítségével választhatjuk, amit józanésszel a legjobbnak találunk.

Sajnos a másik oldal, akiket soha nem érdekelt kereszténység, nyugati kultúra, nemzeti identitás, hiszen – szerintük – ezek csak badarságok, szintén egy nagy paradigmaváltásra készül, egy még erősebb technokrata, még erősebben  globalizált, totálisan digitalizált világ megteremtésén fáradoznak, ami, ahogy mondják, a már elindult negyedik ipari forradalom legfontosabb része.

A digitális forradalom már jó ideje tart, újításaival szinte ránk telepedett, mondhatni a világháló minket is behálózott. Fiataljaink lelkendezve vették a változásokat, gyorsan megtanultak mindent, ami elvezérli őket ebben a csodás világban. Van, ami nem is rossz, eme izgalmas, sok meglepetést rejtegető, de ugyanakkor furcsa és veszedelmes világban. Nem is részletezek semmit, aki ebben benne él, az tudja, mire gondolok. Vitatkozni sem lehet egy ilyen kis írás kereteiben, dönteni pedig csak nagyon nehezen fogunk. Egy két gondolatot azért megosztok másokkal.

Mi az például, hogy mesterséges intelligencia?  Lehet, hogy tévedek, de eddig úgy tudtam, hogy az intelligencia, egy kimondottan emberi tulajdonság. (Jó, vannak intelligens állatok is, pl. a delfinek, de az mégis más.) Szóval a Teremtő, vagy a fejlődés, adott nekünk valamit, ami egyedülálló az élő, szerves világban. Talán a hatalmas Univerzumban léteznek valahol hozzánk hasonló, vagy nem hasonló, fejlett intelligenciák, de ezt, egyelőre nem tudjuk.

Amire én gondolok, az emberi intelligencia, itt a Földön egyedülálló, és itt nemcsak az agyműködésre, az észre gondolok, nem az okosságra, hiszen ismertem sok okos embert, zseni volt, mindent gyorsan megtanult, de nem volt eléggé intelligens. Sokat beszélünk a lélekről, szellemről, de egyik sem megfogható, mégis érezzük, létezik, valahol itt van bennünk, és a másikban is. Értelem, lélek és szellem, valószínű, hogy ez a három nem választható el, együtt működnek, talán nem egyforma mértékben, hiszen sokszor használjuk, legtöbbször személyre, hogy, lelketlen (lélektelen) nos, talán ezek a nem tapintható dolgok adják azt a pluszt, ami a bizonyítható, mérhető agyműködés mellett, intelligens lénnyé emeli az embert. Ez nem ezoterikus spekuláció, ezt mindenki tapasztalhatja. A robotok, beépített chipekkel, beprogramozva, csak robotok maradnak, ha kikapcsoljuk az áramkört és nincs irányító számítógép, akkor nincs robot, és, egyelőre, nincs mesterséges lélek, nincs mesterséges emberi szellem. Ezért szerintem a mesterséges intelligencia hamis kifejezés.

Az ún. mesterséges intelligencia persze jön, az MI már napjaink része, visszaút nincs, de a dolgok menetének ellenőrzését nem szabad kiengedni a kezünkből.  Nem akarunk robotok közt élni, ne irányítsanak minket sem robotok, sem felső hatalmak, és ne vegyék el a munkánkat, mert a munka az emberi élet része. Olyan intelligens, vagy kevésbé intelligens embertársakkal szeretnék továbbra is élni, akik szeretnek, vagy gyűlölnek, hazudnak nekem, vagy az igazat mondják, néha fáznak, néha éhesek, mint én, szóval gyarló emberek. Ezért ellenzem a digitális forradalom korlátlan, erőltetett folytatását.  

Hollai Hehs Ottó, Németország