Új világrend? – vagy rend és harmónia (II.)

Ha már világunk, akkor Davos, ahol idén is Világgazdasági Fórumra gyülekezett a pénzelit. A svájci üdülőhely Thomas Mann híres, A varázshegy című regénye után vált ismerté, aztán Davos a milliárdosok találkozóhelye lett. Az itt gyülekező bankárkaszt az emberiség azon 1%-át képviseli, amely a földi javak 90%-át birtokolja, a többiek osztozhatnak a maradékon, és a föld GDP-jének a felét, kb.32 billió dollárt zárt offshore számlákon tartják. Eközben ma közel 1 milliárd ember él kimondott nyomorban, a világon növekszik a nélkülözés, nem tudunk megoldani ezer problémát, ami viszont elegendő pénz segítségével megoldható lenne. Ennek a társaságnak alapítója és feje már évtizedek óta ismételgeti, hogy e kis csoport feladata az emberiséget egy új világrendre előkészíteni és elvezetni.

Davost nem szeretjük, sajnos létezik, de nem hogy segítene, inkább rontja a közhangulatot, mert emberek milliói látják a luxust, az elégedetten mosolygó pénzzsákokat, és ilyenkor természetszerűen növekszik a gyűlölet a gazdagok ellen. A fórum ez évi jelszava az együttműködés a megosztott világban volt. A világ mai „megrontója” a gonosz Oroszország, Ők viszont nem voltak jelen, nem hívták meg, pedig velük kellett volna tárgyalni. Nem elpusztítani kell Oroszországot, ez úgy sem sikerül senkinek, hanem szóba állni velük, jobb belátásra bírni őket, szóval valahogy megegyezni, mert minden nap fiatalok százai pusztulnak el feleslegesen.

Itt megállok és felhívnám a figyelmet két nagyon idős amerikaira, akik hasonlóan nyilatkoznak: Oroszországot nem lehet és nem is szabad elpusztítani, ha ezt mégis megpróbáljuk, elveszhet a világ. Ezt állítja ma, a századik évéhez közeledő Henry Kissinger és a 95.-be lépő Noam Chomsky.

Összegezve:                                                                                                             

Az oroszokat provokálták, mert Ukrajnát az amerikai érdekszférába csalogatták. Sajnos az orosz reakció végzetesen rossz volt: lerohanta a szomszédos testvérnépet. Amerika viszont elérte célját, az oroszokat eltávolította Európától, főleg a németektől, hiszen már az Északi Áramlat–2 sem létezik, sőt, nemsokára német páncélosok dübörögnek az orosz határ felé. Bizonyos erőknek már harmadszor is sikerül Európát az oroszok ellen felheccelni! A múltbeli következményeket ismerjük, ami most következhet, az valószínűleg egy bumeráng-hatás lesz, erre jobb nem kíváncsinak lenni.

A fő nyertesek azok az iparmágnások, akik sok tízezer vagy százezer ember halálán meggazdagodva, fütyülnek mindenre, ami ezen a világon szent. Ezek az embertelen, sátáni szülemények a fegyveripar vezetői, tulajdonosai és az őket kiszolgáló korrupt politikusok. Amíg ők vezetik a világot, amíg ők gyülekeznek Davosban, nem lesz itt soha rend és harmónia. Pedig erre lenne most szükségünk, nem a davosiak új világrendjére.

Európa még létezik, de lassan már csak mint földrajzi  kontinens és mint könyvekben leírt, néha dicsőséges, sokszor véres múlt. Jelenünk szörnyű és bizonytalan, végtelenül bárgyú, és ismétlem, korrupt vagy gyáva politikusok kezében vergődik.

Január27-én az egész világon a holokausztra emlékeztünk, 78 évvel ezelőtt a szovjet csapatok ezen a napon szabadították fel Auschwitzot, a haláltábort, a világ talán legszomorúbb helyét. Aztán a szovjet páncélosok tovadübörögtek, és május másodikán már Berlinben voltak. A német fővárosban még ma is állnak orosz tankok a „felszabadítás“ emlékére. Néhány nappal ezelőtt a német parlament megszavazta: Leopard–2 harckocsikat küldenek Ukrajnának. Sokan tapsolnak, sokan szomorúak, vannak, akik úgy vélik, hogy a történelem ismétlődhet, hiszen 1941-ben is német tankok indultak Moszkva felé, aztán pár év után Berlinben tűntek fel, ahol még mindig ott állnak, ha csak emlékként, szimbólumként is, de figyelmeztetőn.

Jogos-e a mind gyakoribb félelem, hogy az emberiség soha nem látott atomháború felé közeledik?

Egyetlen megoldás létezik; meg kell szabadulni, de nagyon gyorsan, az amerikai gyámkodástól, a ránk erőltetett téves narratíváktól, az új ideológiától, az „amerikanológiától”. Az oroszokkal békét kell kötni, még akkor is, ha a nagy „nyugati barát” ezért megharagudna.  Erről már írtam, és visszatérünk rá.