UNESCO-védettség

Nem vált a világörökség részévé a csíksomlyói búcsú, mivel az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) közgyűlése nem vette fel szellemi kulturális örökségi listájára a minden év pünkösdjén több százezer hívőt, érdeklődőt megmozgató székelyföldi zarándoklatot.

Lesújtó és felháborító döntés, véli Kelemen Hunor RMDSZ elnök, aki még Románia kulturális minisztereként indítványozta 2012-ben a csíksomlyói búcsú világörökségé nyilvánítását. A dossziét ugyanis az – immár magyar képviselők nélküli – román kulturális minisztérium kezelte, pontosabban formai hiányosságokra hivatkozva „sikerült” elutasítatni azt. Klasszikus bukaresti agyafúrt aknamunka, hivatalosan támogatják, de az aktacsomót úgy állítják össze, hogy biztosak lehessenek elutasításában!

Így tiszteli Bukarest a több mint félmilliós székelységet, annak vallási, kulturális és történelmi örökségét. De hát mire is számíthatnánk egyáltalán, amikor a hivatalos román nemzetpolitika szerint Székelyföld nem is létezik?

Holott a csíksomlyói búcsú nemcsak a székelység ünnepe, hanem a tágabb erdélyi magyarságé, sőt, az egész Kárpát-medencei magyarságé. Bukarest ennyire tartja tiszteletben Románia 1,3 millió magyar nemzetiségű állampolgárát, akik az alkotmány szerint ugyanúgy teljes értékű állampolgárok, mint a román többség. Legalábbis papíron, konkrét tények terén viszont… Na ezért létfontosságú a magyar politikai képviselet megtartása, lehetőleg megerősítése, amit vasárnap széleskörű urnákhoz való járulással érhetünk el!

Ugyan már, mit számít az UNESCO-védettség, legyinthetnének a szkeptikusok, hiszen a csíksomylói búcsú gond nélkül zajlik le immár évek óta. Hatalmi packázás nem volt, tömegek zarándokolnak el külön vonatokkal, magyar zászlókat lengetve, minek a nemzetközi elismerés. Igen ám, de 2012 előtt a székelyföldi önkormányzatokra kitett székely zászlóval, vagy egyéb nemzeti jelképekkel sem volt semmi gond, a Ponta-kormány hatalomra kerülése után viszont állandó és széleskörű a karhatalmi zaklatás. Az UNESCO-világörökség nemcsak jelképes elismerés, hanem egyben garancia is arra, hogy a búcsút továbbra sem zavarhatja meg önkénye szerint a bukaresti nacionalizmus.

Jövőre újra megpróbáljuk az UNESCO-védettség megszerzését, hangsúlyozzák az erdélyi magyar politikusok. Aligha lesz könnyű, az erdélyi magyar lakosság támogatása nélkül pedig szinte esélytelen.