…után

Eltávozott hát az élők sorából Moammer Kadhafi. A líbiai diktátor szavatartónak bizonyult: utolsó leheletéig próbálta védeni már megbukott hatalmát, így érte utol a végzet. 

A diktátorok sorsa az erőszakos halál, hacsak nem távoznak önként, még idejében. Önként pedig nagyon kevesen hajlandók lemondani a hatalomról. Főként a küldetéstudattal rendelkezők nem: sokan ugyanis őszintén hiszik, hogy nélkülük nem forogna a Föld, országuk pedig a pusztulásba rohanna.

Kadhafi sorsa tulajdonképpen az idei, afrikai „arab tavasz” kezdetén megpecsételődött, amikor februárban százakat mészároltat le az utcai tüntetéseken. Csak idő kérdése volt, meddig húzhatja. Ha józanul – és idejében – belátja, hogy végképp eljárt fölötte az idő, talán késő öregkoráig nyugodtan élhetett volna „összespórolt” millióiból valahol száműzetésben. De a diktátoroknak a hatalom az igazi, sőt egyetlen érték, a nyugodt élet (és persze a mások élete) csak másod-, de inkább huszadrendű.

Románia egyik ismert, nyolcvanadik életévén túli politikusa azt nyilatkozta rögtön: Líbia számára Kadhafi halála esély a demokratizálódásra. Ami ugyan semmitmondó közhely, de nem vitás: Kadhafi több mint 40 éves uralma alatt esély sem volt a demokratikus átalakításra. Az excentrikus ezredes (a nagyobb rangokat betiltotta a líbiai hadseregben) élet és halál ura volt az alig hatmillió lakosú, ám komoly kőolajtartalékkal rendelkező, a szocializmus és nacionalizmus furcsa keverékét meghirdető, sokáig a nemzetközi terrorizmus egyik fő támaszpontjául szolgáló országban.

Az örömünnep még tart Líbiában – de mi lesz holnap, holnapután a nagyrészt sivatagi, soknemzetiségű, törzsi viszályoktól és egyéb társadalmi bajoktól sújtott országban? Irak sorsára jut-e, véres polgárháború következik-e? Sikerül-e a széthúzó, sok mindenben egyet nem értő, bár a diktátor ellen közösen fellépett belső erők megbékélése, s az ország valóban elindulhat a demokratikus átalakulás felé? Számos a megválaszolhatatlan kérdés, csak az biztos: jó pár, de minimum 2-3 év kell a kőolajkitermelésre alapozott gazdaság újraindítására, az eddigi életszínvonal biztosítására, s a jelenlegi Átmeneti Nemzeti Tanács alkalmatlannak látszik e folyamat levezérlésére.