Valami közemberi

Egy korábbi jegyzetemben megemlítettem, hogy mennyivel közvetlenebbek lehetnének az államközi kapcsolatok szerte a világban, ha a politikusok, diplomaták időnként kilépnének a kötelező szigorú protokolláris keretekből, s nem a szabálykönyvben előírtak szerint, a tárgyalóasztal két oldalán ülve, a nemzetiszínű zászlócskák takarásában, jegyzőkönyv-vezetők jelenlétében beszélnék meg a vitás ügyeket. Mondjuk, mint a közemberek szűkebb baráti körben, a családtagok jelenlétében, talán egy-egy pohárka ital elfogyasztása közben. 

Manapság még az olyan közös időnkénti kiruccanások is kimentek a divatból, mint az egykori szocialista országok vezetőinek közös (összetartó), nagy vodkázással záruló vadászatai a szovjet pártfőtitkár, Brezsnyev vezetésével. Vagy Ceaușescu szinte mindenki tudta vadászpartijai Titóval vagy Tódor Zsivkovval. Manapság minden a legszigorúbb protokoll szerint zajlik, a reptéri fogadás, ellépés a díszszázad előtt, megbeszélés a tárgyalóteremben, netalán egy közös ebéd vagy vacsora, az is feszes szabályok szerint. És az úgynevezett munkalátogatások előre kijelölt helyszíneken, találkozások, kézfogások az arra érdemesnek tartott, kijelölt személyekkel. Minden előre meghatározott, mint az egykori kabarétréfában Lujza és Jenő párbeszédében. (Csak példaként: a politikusok puszilódásának a számából Lujza a konyhából is megmondta, ki érkezett meg a repülőtérre.) 

Ezek emlékével nézem a magyar államelnök Elon Muskkal való találkozásáról készült felvételeket. A Tesla vállalatalapító vezérigazgatója ölében az egyik gyermekével fogadta Novák Katalint egy autógyárban. Egy később készült fotón (a Nyugati Jelen első oldalán is megjelent) az igazgató úr nyakában a kisfiával kíséri körbe a háromgyerekes államelnököt. A közlemény szerint a négyszemközti megbeszélésen elsősorban a klímaváltozásról esett szó. De a nyugatot foglalkoztató demográfiai válság kérdése is napirendre került. Két olyan személy tárgyalt ez utóbbiról négyszemközt, akinek nem mindegy a családja jövője, nem gyermektelen, mint a nyugati országokat és az Európai Uniót vezető politikusok nagy része. Mindazok, akik az európai aggasztó népességcsökkenést a más kultúrájú, nyelvű, vallású, integrálódni nem akaró, arra képtelen migránstömegek betelepítésével akarják megoldani. Ahelyett, hogy a helyszínen, a migráció súlyosan érintette területeken informálódnának. Migránstáborokban, határ mentén. Közvetlenül, közemberként, nem úgy, mint a kiküldött biztosok. Mint tette azt korábban Rui Tavares vagy Judith Sargentini. Az Unió csúcsvetetéséről nem is beszélve. Ők olyan elefántcsont-toronyba zárkóztak, hogy közembernek őket elérni lehetetlen vállalkozás. 

Pedig a fenti példa mutatja: lehet közemberi módon is beszélgetést folytatni, tárgyalni, informálódni.