Válaszlépések

Holnapután, vasárnap a tervek szerint népszavazást tartanak a Krími Autonóm Köztársaságban arról, hogy a Krím-félsziget Ukrajna része maradjon-e, vagy csatlakozzék Oroszországhoz. Az eredményt, ha lesz szavazás, előre borítékolni lehetne.

Az ukrán–orosz konfliktus, a III. évezred eddigi kétségtelenül legnagyobb kihívása a háború vagy béke tekintetében a Románia határain lévő térségben zajlik, közvetlenül érdekeltek vagyunk a kérdésben, ugyanúgy, mint az Ukrajnával szintén szomszédos Magyarország. Itt ugyanis nemcsak két állam

apró és múló csetepatéjáról van szó, hanem arról, hogy ki diktál Európának ezen a részén: Oroszország, vagy az Egyesült Államokkal szövetséges Európai Unió?

Gyakorlati és elvi kérdésekről is szó van tehát.

A józan gondolkodású ember – legyen az magas rangú politikus vagy „mezei” átlagpolgár – az első világháború századik évfordulójának évében tisztában van egy esetleges fegyveres konfliktus beláthatatlan következményeivel mind Ukrajna (amely egy háborúban aligha számíthatna sikerre), mind Oroszország tekintetében, amelynek esetleges „győzelmét” nagyon drágán kellene megfizetnie. Világszerte diplomáciai nagyüzem van – a kismillió, magas szintű telefonbeszélgetésen túl csütörtökön ült össze az ENSZ Biztonsági Tanácsa (nem egészen két hét alatt hatodszor Ukrajna ügyében), aznap este Ukrajna a strasbourgi bírósághoz fordult, az Európai Parlament agressziónak és a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette a krími orosz inváziót és a vasárnapi népszavazást, tegnap az amerikai és orosz külügyminiszter is találkozott – nem mondhatjuk tehát, hogy az „illetékesek” ne foglalkoznának a kérdéssel.

De mi lesz, ha… mégis?

Az Unió egyik meghatározó politikusa, a német kancellár szerint Oroszországnak – a fegyveres beavatkozást kizárva! – súlyos gazdasági és politikai szankciókra kell számítania. Ami, természetesen, tegyük hozzá, Európára, az EU-ra is rendkívül kedvezőtlenül hatna, általános visszaeséssel, újabb hidegháborúval (elgondolni is borzalmas, hogy tényleges háborúval) járna. Egy ilyen kötélhúzásból végül nem Oroszország kerülne ki győztesként, hiszen ellene a fél – hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező – világ sorakozna fel. Kérdés: győz-e a józan ész, belátás, amely egy mindenki számára vesztes játszma elkezdését, a „válaszlépések” megtételét meggátolná?