Valentin-nap után

Manapság, amikor a világhálón számlálatlanul terjednek a nyugati jóléti társadalom hírei és szokásai, azok között a Valentin-nap, magyarul a Bálint-nap sem számít újdonságnak.Ilyenkor mindig eszembe jut egy 46 éve történt, az egész életemet befolyásoló esemény. 1975-ben ugyanis az Aradi 3-as Számú Líceum esti tagozatának a III. éves diákja lévén, egyik osztálytársnőmtől megtudtam, hogy az ugyanabban a tanteremben délelőtt tanuló diákok közül egy szép, magas, barna hajú lány, Kati éppen az én helyemen ül. Mivel a dolog igen piszkálta a fantáziámat, a padban egy cetlin levelet hagytam számára. Másnap meglepődve találtam válaszlevelecskét, ezért a levelezés szokássá vált közöttünk. Természetesen, megbeszéltük az első találkozót is, ami éppen február 14-ére, péntek délutánra, vagyis tudtunkon kívül Bálint-napra esett. Akkor találkoztunk a katolikus templom melletti, akkori nevén a Nagyállami üzlet előtt. A nálam 3 évvel fiatalabb, mosolygós, szép, fekete hajú lányt megszeretni egy pillanat műve volt. Két év múlva összeházasodtunk, családot alapítottunk abban a reményben, hogy „ásó-kapa és a nagyharang” sem választhat el bennünket egymástól.Sajnos, nem így történt, mert miután kemény munkával és kitartással felépítettük családi házunkat, „derült égből a villámcsapásként” ért bennünket a Bukarestben félévi kényszermunkára szóló katonai behívóm. Magára kellett hagynom Katit a két kiskorú gyermek, a beteg szüleim, illetve az ugyancsak idős szüleinek a gondjaival. Az 1989-es rendszerváltás elé nagy reményekkel tekintettünk, azt hittük, a továbbiakban már soha, semmi nem állhat a boldogságunk útjába.Sajnos, tévedtünk, mert Kati egészségét gyógyíthatatlan kór kerítette a hatalmába, bármivel próbálkoztunk, eredménytelennek bizonyult, ezért tehetetlenül kellett végignéznem a virág elhervadását, elhullását. Manapság csupán 65 éves lehetne…E fájó történet miatt elnézést kérek mindazoktól, akik manapság, Bálint-napkor, azaz közösségi nyelven szólva, a Valentin-day alkalmából felhőtlen boldogságban lubickolnak. Nem irigylem őket, de esetünk legyen tanulság, a megszerzett boldogságnak a megbecsülésére, a megélésére, az állhatatosságra, az elharapózott válásoknak a kiküszöbölésére és nem utolsósorban a gyermekvállalásra.Akik így tesznek, valóban megérdemlik, rászolgálnak a „Boldog Valentin-napot!” jókívánságra.