Vallásháborúk reneszánsza? (II.)

Ha a Bibliát vesszük alapul, akkor Isten a zsidóságot válaszotta ki a többi nép kozül, ugyanis ők kapták Isten törvényét, hogy megismertessék a világgal stb. Persze a keresztény tanítás szerint Isten eleve elrendelte, hogy az emberek a Fia képéhez hasonuljanak, szóval itt már a Jézust követő keresztények kerülnek előtérbe. A Biblia ma már nem kiinduló pont, a világ, ahogy látjuk, elfordult Istentől, az is valószínű, hogy nem Isten választott népet magának, hanem az emberek válatsztottak istent a saját izlésük szerint.

Tény, hogy a zsidóság története az emberíség történelmébe helyezve nagyon régi, roppant bonyolult és szomorú. Bizonyított, hogy más genetikai rokonságú népekkel együtt a zsidók is az úgynevezett Levante térség teületéről származnak, ez ma szükebb értelemben megfelel a Közel-Kelet azon részének, ahol a mai Sziria, Libanon Izrael, Palesztina és Jordánia fekszik. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert sokan megkérdőjelezik a zsidók azon jogát, vagy elképzelését, hogy visszatérjenek az ősi földre. De miért is kellett Izraelt ilyen hosszú idő után kvázi újraalapítani. A válasz egyszerű: a zsidók sehol sem tudtak nyugodtságban élni, a kezdetektől üldözték őket. Sok népnek voltak letelepedési préblémái az évezredek folyamán, sok nép el is tűnt a történelem viharában, a zsidók, az üldöztetésük ellnére, még mindig itt vannak, és fontos szerepet töltenek be a mi nyugati kultúránk alakításában.

A mai szörnyű háborús helyzet, amit az októberi  Hamász-terrortámadás kényszerített ki, veszélyes erőszakhullámot indíthatna el a térségben, amely nemcsak Izraelt, és az arab világot, hanem a világbékét is fenyegeti. Mindenki elismeri, hogy a palesztinok szörnyű kiszolgátatott helyzetén vátoztatni kell, nagy szegénységben élnek, de joguk van az önendelkezéshez, és ezt a nemzetközi közösség már régen rendezhette volna. Izraelnek viszont, ha megtámadják, joga van az önvédelemhez. Az, ami október 7-én történt, több mint háborús támadás, az egy aljas tömeggyílkosság, amit a zsidók – bármit is mond később a világ – könyörtelenűl megbosszulnak.

A szörnyű hírek szinte óránként érkeznek hozzánk, közeledik a karácsony, de én felteszem a kérdést, miért? Miért ez a gyülölködés a zsidók ellen, és miért újul fel nálunk, Európában is, a már évszázadok óta dühös, de végtelenül buta és gonosz antiszemitizmus. Tudom, a témáról könyvtárnyi anyagot írtak pró és kontra, de a lényeg semmit nem változott. 

Európa egésze, és az Egyesült Államok zsidó-keresztény történelmi múlttal rendelkezik, és ez nem lehet vita tárgya. Ha vallásilag nézzük, a judaizmus az első egyistenhitű vallás az ókori világban, és törvényei a későbbi kereszténységnek és az iszlámnak is alapul szolgáltak. Lásd: ábrahámita vallások.

Az ókori üldöztetésk után a római birodalomból is menekültek a zsidók, és részben Ázsiában, többen Európában kerestek menedéket, ahol asszimilálódtak, de nagy részük megőrizte régi vallását. A zsidó diaszpóra története egy hosszú és szomorú része Európa történelmének, nem ártana ezt részletesbben is tanítani, talán jobban megértenénk a cionista törekvéseket. A cionista mozgalom célja a kezdetektől nem volt más, mint a diaszpóra zsidóságának a régi zsidó állam helyén ismét egy biztonságos hazát bizosítani. Az ok kétségtelenűl a sorozatos üldöztetés, a progromok, a zsidók elleni szervezett atrocitások voltak. A nácik véres holokausztja után már senki nem merte a cionista törekvéseket megkérdőjelezni. A cioniznus egyik legsikeresebb hirdetője a budapesti születésű Herzl Tivadar volt, aki 1895-ben fogalmazta meg a Zsidó állam (Judenstaat) című művét, a mozgalom ideológai alapját. Az első cionsta kongresszust 1897-ben Svájcban tartották. Megjegyzendő, hogy a cionista elvekkel nem minden zsidó szimpatizált, de voltak erős támogatói, így a Rotschild család is, és ha ez a család valakit, vagy valamit „favorizált”, általában sikerre lehetett számítani. Herzl Tivadar és sok-sok zsidó álma végül könyve megjelenése után 50 évvel valósulhatott meg, 1948 óta létezik Izrael állam.