Valóban gusztustalan

Nem láthattam az anyaországi békemenetet, az aradi március 15-i rendezvények egybeestek avval. Este a világhálón kerestem rá az eseményre. Így is felemelő látvány volt a megszámlálhatatlanul sok százezer ember látványa. Volt olyan szemlélő, aki elárulta: félt attól, hogy leszakad a Margit híd az szüntelenül vonuló embertömegtől. Öröm volt látni, hogy a kormány mögött összeállt a nemzet, egyértelműen kifejezte békevágyát, szolidaritását a regnáló államvezetés bel- és külpolitikájával.

Korábban elhatároztam, hogy az állandó sárdobálás, a minden alapot nélkülöző vádaskodások miatt nem érdekel az anyaországi ellenzék teljesen logikátlan reagálása a különböző felmerülő kérdésekben. Az egész magyar ellenzék számomra olyannak tűnik, mint egy gennyes pattanás egy egészséges testen. Csakhogy a pattanást kezelni lehet, ha „megérett”, ki is lehet nyomni. Az ellenzéket nem, mert a liberális nyugat demokrácia-vizionálásába ilyesmi is belefér. Az például, hogy egy elhanyagolható számú kisebbség a saját országa, nemzete ellen áskálódjék, megszavazza a népe érdekei ellen hozott szankciókat, még ha annyira károsak is az egész országra.

Bár ez amolyan „utánlövésnek” tűnik, visszatérek a békemenetre. Egy ellenzéki politikus, amúgy egy budapesti kerület polgármestere gusztustalannak nevezte az egész rendezvényt. Nem tudom, számára mi volt az: a rendezvény célja, avagy a békés, incidensmentes felvonulás? Az, hogy a résztvevők nem a határon túl dúló háborúba való belépésért meneteltek, ahogyan egyes politikusok hónapok óta sürgetik? Az, hogy a kisebb provokációkat a higgadt tüntetők Ria, ria, Hungária skandálással, avagy népdalok éneklésével és nem fizikai erővel, erőszakkal csendesítették le, hallgattatták el? Ahogyan azt a megbeszélt helyszínre előre kiküldött, „véletlenül” éppen ott tartózkodó ellenzéki meg pártatlan nyugati liberális tudósítók, fotósok, tévések várták.

Ha az említett politikus szemszögéből nézzük, számukra nagy pofon volt a békemenet. A nemzet túlnyomó többségének a higgadt, rendzavarástól mentes véleménynyilvánítása. Különösen, ha összevetjük az ellenzék nagyságrendekkel kisebb, mindössze néhány tízezer embert mozgósító rendezvényével. Akárcsak a mostani, a választások utáni rendezvények méreteivel. Savanyú a szőlő!

A budapesti kerületi polgármester beszólása viszont valóban gusztustalan, minden korábbit alulmúl. Sokadmagával együtt, ő sem tudja, mi az a sportszerűség. Az ilyeneket a sportpályán kiállítják. A politikában?