Válságkezelés

Más – a miénknél fejlettebb – országokban, ahol szintén szorít a cipő, a válságból való kiutat miniszterelnök-cserével, kormányváltással, előrehozott választások kiírásával próbálja kezelni az ottani istenadta nép nevében a politikai elit.

Ideiglenes szakemberkormányok alakulnak, vagy a jelentős politikai erőket képviselő pártok nemzeti egységkormányt hoznak létre, s hogy ezt elősegítsék, láss csodát, még miniszterelnökök is lemondanak önként, ha nem is énekelve.

A kétségbeesés válságkezelése ez, véli államfőnk, most éppen Görögországra és Olaszországra utalva, bár a sorban hamarosan bizonyára mások is következnek, s mások is voltak korábban.

Magyarország sem kivétel ez alól, Gyurcsányék is kénytelenek voltak annak idején távozni, miután kiderült, hogy a hazudtunk reggel, délben és este politika kudarcot vallott.

Nálunk, mondja hajóskapitányunk, nincs ok kétségbeesésre.

Véleménye szerint pesszimizmusra se, a borúlátást csak az a csúnya sajtó táplálja, mely nem akarja észrevenni, hogy a Boc-kabinet, az említett országokkal ellentétben, már korábban kemény, de bölcs megszorító intézkedéseket hozott, nálunk tehát nem szorít annyira a cipő, amelyet egyébként, négyszemközt mondva aligha lehet összehasonlítani a kényelmesebb, szebb és elegánsabb görög, itáliai cipővel, de még a magyar szandállal sem.

Elegendő, ha arra gondolunk, halljuk a Cotroceni palota dobszóját, hogy az idén valószínűleg 2 százalékos gazdasági fejlődéssel zárhatjuk az évet, hiszen csupán a mezőgazdaság túlteljesítése 25 százalékos.

Mindezt hallva, azért nem csodálkozunk azon, hogy akkor miért nem látszanak meg e nagyszerű eredmények két éve folyton csökkenő életszínvonalunkon is.

És azon se, hogy vasárnap az egyik Bukarest-környéki pazar villában a kormánypárt fejesei nem a megszorító intézkedések megszüntetéséről vagy csökkentéséről, még csak nem is a jövő évi költségvetésről tárgyaltak.

Hanem arról, hogy sürgős határidőn belül módosítsák-e az Alkotmányt, maradjon-e meg a kétkamarás parlament, vagy valósuljon meg Băsescu álma, szűnjön meg a szenátus; maradjanak-e meg a jelenlegi megyék, vagy helyüket tartományok, óriásmegyék vegyék át; ötszázvalahány, háromszáznyolcvannyolc, vagy háromszáz képviselőt válasszanak-e meg a Tisztelt Házba; legyenek-e helyhatósági választások tavasszal, ahogy a törvény előírja, vagy vonják össze a parlamentivel, s mindkettőre kerüljön sor novemberben.

A tóparti tanácskozás után Boc úr koalíciós partnereit is felszólította: nyilatkozzanak, egyetértenek-e e menetrenddel.

Az RMDSZ álláspontja már ismert, nem ismételjük el, hisz nem változott a politikai szélfújásokban.

A szocialista–liberális ellenzék viszont közölte: amennyiben nem veszik figyelembe álláspontját, s a neki nem tetsző dolgokat újabb felelősségvállalással kívánja elfogadtatni a kormány, bizalmatlansági indítványt nyújt be.

Ami akár azt is jelentheti, hogy nálunk is kialakulhat kormányválság.

Lehet, hogy csak lépéshátrányban vagyunk a magyarokkal, görögökkel és olaszokkal szemben.