Változik a világpolitika, változik életünk is? (1.)

Sokan komoly változásokat jeleztek 2016-ra. Nem nagyon hiszek a jóslatoknak, de véletlenül rátaláltam a világhálón néhány ilyen „előrejelzésre” erre az évre: Az emberiség ebben az évben befejez egy sorsciklust. Olyan váratlan események történnek, melyek érzelmileg felrázzák az alvó tudatú embereket.  Egy pillanat alatt megváltozik sokak élete. Vagy: 2016 nemcsak háborúkban bővelkedik, hanem természeti katasztrófákban is.  Akármilyen hihetetlen, a háborúk és a természeti katasztrófák fogják elhozni a spiritualitásra és a békére való igényt. Tovább:Ebben az évben előtérbe kerül a vallás és az Istennel kapcsolatos érdeklődés!

Ilyenkor lehet mosolyogni, de vannak, akik elgondolkoznak, és mondogatják; lám, lám…

De talán maradjunk a tényeknél. Az Egyesült Államokban botrányos elnökválasztás zajlott, és egy olyan ismeretlen személy tört az élre, akit sokan átkoznak, vannak, akik röhögnek rajta, de akadnak sokan, akik azt remélik, hogy egy új politikai irányt mutat Amerikának, és ezzel az egész világnak. Érdemes találgatni?  Nem, jobb, ha kivárjuk a végét. 

Európában előre tört a „populista jobboldal”, és ha ezt nem tudjuk leállítani, a vesztünkbe rohanunk – így nyilatkozik a liberális baloldal. Tehát ami jobbról jön, az nem más, mint populista demagógia! De mit is mondanak ezek a populisták? Szeretnék, hogy a nemzetek megtarthassák szuverenitásukat, hogy a helyi problémákra ne Brüsszel, hanem a helybeli vezetők keressék a megoldásokat, hogy kultúránkból ne gyomlálják ki teljesen a keresztény gyökereket, és ne kényszerítsenek minket, hogy tisztán üzleti meggondolásból idegen kultúrájú tömegek zúduljanak Európára. A jobboldal szeretné, hogy a gazdasági fejlődés nem a multinacionális cégek érdekei szerint, hanem a helybeli közösségek igényeinek és lehetőségeinek a figyelembevételével alakuljon. Ugyanakkor – a pólus másik oldalán – a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt tiltakozik a migránskvóták ellen (mint a Honfoglalás 2000 Egyesület),  de Thürmer még „nemzeti ellenállást” is hirdet, és így beszél: „Akik ma nem engedik, hogy magyarul beszéljünk, magyar húst együnk, magyar bort igyunk, a tőke, a külföldi tőke jármába hajtanak bennünket. Merjünk magyaroknak lenni, csak így lehetünk munkások, dolgozók, emberek.”

A fentiekkel azt szeretném alátámasztani, hogy nem csak a jobboldal, de a szélső, mondanám, igazi baloldal is ontja a „populista” szólamokat, illetve mindazt,  ami  a  mai  neobaloldalnak  nem tetszik. 

Hollai Hehs Ottó, Németország