Változik a világpolitika, változik életünk is? (2.)

Jó példa egy igazi baloldali fellépésre a német Baloldali Párt nevében Sahra Wagenknecht felszólalása a német Parlamentben, miután Merkel kancellár bejelentette jövő évi újraindulási szándékát. A frakcióvezető erős hangon, szuperintelligens érvekkel szinte „lerohanta” a kancellár asszonyt. Idézte Albert Einsteint, aki szerint „az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, ésvárni, hogy az eredmény más legyen”. Ilyen találóan talán senki nemjellemezte Merkel „wir schaffen das” politikáját. A baloldal szónoknője aztán felsorolta a jelenlegi kormány igazságtalanságait, ahol a milliomosok, sőt milliárdosok vagyona évről évre gyarapszik, ugyanakkor minden hatodik német nyugdíjas szegénységben él (a 81 milliós országban több mint 12 millióan élnek szegénységben). Bírálta Merkel „kiszolgáltatottsági” politikáját a török zsarolással szemben, és kihangsúlyozta, hogy Németország soha nem volt ennyire elszigetelt, és a német társadalomban bomlasztó, egységbontó hangulat uralkodik.  Felszólította a kormányt, hogy fejezzék be a fegyverkezést, és főleg a fegyverszállítást a Közel-Keletre, és lépjenek ki az amerikaiak által irányított katonai infrastruktúrájú NATO-ból. Határozott szavak! Mintha egy jobboldali populistát hallanék.

Hol van tehát a különbség? Mindkét oldal a globalista ragadozókapitalizmus ellen szónokol, és a nemzetek önrendelkezési jogát helyezi előtérbe.  A jobboldaliság, és baloldaliság ma már túlhaladott álláspont, a két nagy tábor közötti választóvonal ma nem a klasszikus értelemben vett jobb és bal között húzható meg, hanem egyik oldalon a nemzetköziség, és multikulturalizmus akarása, illetve a nemzeti érdekek előnybe helyezése, és őseink kultúrája megtartásának a szándéka között húzódik.

A világpolitika átalakulóban, mert ha Trump ígéreteinek csak egy töredékét váltja tettekre, ez már radikális változásokat hozhat. A Transzatlanti Paktum sem az amerikai, sem az európai kisembernek nem hozna pozitív változást, a szerződés elsősorban nemzetközi óriáscégek terjeszkedését segítené, és a nemzeti kormányok hatáskörét nagymértékben beszűkítené. Trump nem akarja a Paktumot, 1:0 a javára. A Nyugat kapcsolata a Szovjetunióval mindig is kétértelmű és hamis volt. Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, de az csak papíron létezett, mert a két szuperhatalom közötti erőegyensúly politikája határozta meg pl. Kelet-Európa cserbenhagyását, és teljes kiszolgáltatottságát a Szovjetnek. Ma, az új Oroszországot akarják Európától elszigetelni, és ismét hidegháborús hangulatot teremteni. Ez szükségessé teszi a NATO jelenlétet, ami viszont a fegyvergyártás malmára hajtja a vizet. Ha a világon ténylegesen és őszintén a leszerelési tendenciák érvényesülnének, akkor tucatnyi háborúk szűnnének meg hetek alatt, mert fegyverutánpótlás nélkül csak a „pofozkodás” maradna. A fegyvergyártás „csődje” viszont, a nemzetközi pénzoligarchia bevételeit csökkentené. Ezt Ők nem tűrik, inkább gyilkoljunk tovább!

Hollai Hehs Ottó, Németország