Vannak ilyenek

Van olyan, hogy az emberek tenni szeretnének közösségükért, magánszemélyként vagy egy szervezet színeiben. Bár ezen egyének száma egyre csökken, mégis elmondható, hogy még mindig jelentős részét képezik a politikai-társadalmi életnek. 

Egy szórványközösség életében különösen fontos emberek ezek, hiszen pártállástól és ideológiáktól függetlenül ugyanazért dolgoznak. Sok esetben csak meglátásaikban, stratégiájukban, esetleg részcéljaikban különböznek.

Van olyan, hogy kellemetleneket kell mondaniuk. Kellemetleneket saját magukról, társaikról, közösségükről, munkahelyükről vagy bármi egyébről. Sokszor nehéz a szavakat kimondaniuk vagy leírniuk, mint ahogy sokszor nehéz beismerni a hibákat vagy a kevésbé jó meglátásokat. De a véleményt igenis el kell mondaniuk, hiszen ezekkel nem rosszat akarnak tenni, ezekkel nem másokat kívánnak bántani, ezekkel az előrehaladás a cél, a figyelemfelkeltés. Annak elmondása, hogy valami valahol nem jól működik.

Van olyan, hogy ezektől a jóindulatú, építő jellegű kritikáktól jót várunk. Sajnos azonban ez csak nagyon kevés esetben következik be.

Vannak olyanok, akik nyílt támadásként, rosszindulatként, szándékos sértegetésként, szakmai kifogásként fogják fel e szavakat vagy sorokat. Ezek az emberek a legtöbb esetben félreértik a helyzetet, ugyanis nem erről van szó.

Vannak olyanok is, akik magyaráznak, vagy legalábbis megpróbálnak magyarázni. Ezek döntő többsége jóindulatú és csak segíteni szeretnének a témák jobb és részletesebb megértésében.

Vannak félremagyarázók és szándékosan ferdítők. Köztük olyanok, akik igyekeznek a valóságos témáról elterelni a szót. Ezek rosszindulatúan kritizálnak, élesen támadnak, személyeskednek, esetleg rágalmaznak, a véleményt nyilvánítót hibáztatják.

Vannak olyanok is, akik ezt kimondottan párt- és politikai érdekből teszik. Támadják a politikai ellenfeleket, számukra a kritizáló az ellenséges ideológiát képviselő párt embere. Sok esetben nem is az emberrel, hanem azzal a párttal van bajuk, amelyben az szerepet vállal. Gyanítom, hogy ezen tetteikkel saját formációjukat kívánják reklámozni, magyarán megjelenésre és / vagy kampányra használják fel a kínálkozó alkalmat. Számukra a törvény által büntetett becsületsértés sem akadály.

Van olyan, hogy több a rágalom, mint a valóság és az eredeti témához ennek már semmi köze.

Van olyan, hogy a ferdítők bele sem gondolnak tetteik lehetséges következményeibe. Többek között abba, hogy ezzel közösségük szétforgácsolódását érik el. Egy szórványközösségben ez fokozottan veszélyes.

Van olyan, hogy meg sem fogalmazódik bennük az, hogy a jóindulatú kritikát kimondó személy mindössze csak egy kisebb-nagyobb közösséget kíván valamilyen formában építeni vagy megtartani.

Véleményem szerint nem a jóindulatúan kritizálókkal van a baj. A baj az ezeket szándékosan becsmérlőkkel van. Azokkal, akik nem veszik észre, hogy a szóban forgó személy, közösség, párt, szervezet vagy magánszemély a KÖZÖS ÜGY érdekében szólalt fel. Azon ügy érdekében, amely (normális esetben) a szándékosan ferdítők számára is fontos.

Sok esetben egy cél közös, jó. Ezekért sokan hajlandóak szinte bárkivel együtt dolgozni. Akár a korábban kritizálókkal is. Azokkal is, akik kígyót-békát kiabáltak, legtöbbször csak a kiabálás kedvéért.

Pártszédelgőkkel, együttműködni nem képesekkel, botrányhősökkel, összeesküvés-elmélet gyártókkal és üldözési mániában szenvedőkkel azonban szinte lehetetlen együtt dolgozni (bár ez sem teljesen kizárt). Ezek csak kerékkötők egy ügy megvalósulásában.

Meggyőződésem, hogy az Arad megyei magyar oktatás megmentése, építése, színvonalának javítása, felszerelésének bővítése stb. mindannyiunk közös érdeke. Engem, mint tisztségviselőt nem érdekel, hogy az ebben munkálkodók milyen politikai zászló alatt masíroznak, nekem ezek az emberek partnereim.

Úgy érzem, ezt a kérdést nem lehet, nem szabad elpolitizálni.

Remélem nincsenek olyanok, akik ilyesmire hajlandóak.

Lehoczky Attila tanár, az Arad megyei RMDSZ oktatási bizottságának elnöke