Világunk gonosz vagy csak skizofrén?

1999-ben jelent meg Budapesten első könyvem, a Skizofrén világunk. Alaptémájának a ferde gondolkodásmód bírálatát választottam, innen a cím.  Akkor is, mint ma háború dúlt (a Balkánon), ami közel egy évtizedig tartott. „A harcok 1999-ben értek véget, miután a NATO 11 hetes bombázó hadjáratot folytatott, amely során mintegy 13 000 ember halt meg, és százezrek menekültek el otthonukból” – írom akkor, és felhívom a figyelmet arra a rengeteg ellentmondásra, ami az akkori világpolitikára annyira jellemző volt. „Valami furcsa skizofrén észjárás uralja világunkat, ahol minden a feje tetejére van állítva, minden a normális emberi logikával ellentétesen történik” – állítottam akkor, és alátámasztásul idézek egy svájci tudóst, Jean Jacques-Babelt, akinek a számításai szerint történelmünk utolsó 5-6 ezer éve alatt az emberiség 14 500 háborút viselt, három és fél milliárd halottal. És ez az egész nem áll le, a gonoszság állandóan folytatódik, itt él velünk, bennünk.

Miért idézem fel ezen régi gondolatokat? Mert semmi nem változott azóta, sőt a dolgok ma talán még rosszabbul mennek. Mi ez, ha nem skizofrén gondolkodás?

A világ tele van téveszmékkel, bizonyos nehéz helyzetekre hamis érzelmekkel reagálunk, a napi problémáknál a valóságtól elszakadunk, cselekedeteink zavarosak, logikátlanok. Jelenünk politikai színjátszásában a fent leírt magatartás mindenütt jelen van.                                                                                               

A napokban Brüsszel összegyűjtötte az Unió vezetőit és nagy „cécóval”, ünnepélyesen bejelentette, hogy Ukrajna és Moldova mostantól uniós tagjelölt országoknak számítanak. Moldováról most nem ejtek szót, de mit akarnak a szerencsétlen Ukrajnával, ahol ötödik hónapja súlyos háború dúl, minden órában tucatnyi  fiatal veszti életét egy értelmetlen harcban, a fél ország romokban, senki nem tudja mit hoz a jövő, de semmi baj, az UNIÓ megígérte, hogy  nemsokára tagok lehetnek. Gondolom,  egész Ukrajnában örömrivalgással fogadták a hírt, talán az elnök úr gondolkozik reálisan, aki hangosan követeli, hogy előbb küldjetek sok-sok fegyvert, mert ha nem, nem lesz ki belépjen.

Ezt az egészet diplomás, magas beosztású politikusok eszelték ki! Olvastam a cinikus megjegyzést: „Az uniós tagjelöltek listája olyan, mint egy londoni klub várólistája. Hízelgő rajta lenni, de nem garantál semmit.”

Ezek csupán hamis érzelmek, mert nem tudunk segíteni, kétségbeesetten nézzük, hogy Ukrajna pusztul, konkrét segítségre nincs elég ész, erő, vagy lehetőség, de  legalább marad a kinyújtott kéz, ha belépnek hozzánk, együtt leszünk, igaz, nem azonnal, egy kicsit várni kell, de aztán itt a mennyország. Az egész buta akasztófa humor.

Ez csak egy példa, ennél szomorúbb a németek vitáit hallgatni, mert azért ott is van még  értelmes vélemény, csak lehurrogják  őket, ők az árulók, mert nem veszik figyelembe a hivatalos álláspontot. Teljesen világos, hogy a németeknek szükségük van az orosz energiára, egyelőre nincs alternatíva, ennek ellenére csak a szankciókról, embargóról és fegyverszállításról vitatkoznak. Mi ez, ha nem  a valóságtól való teljes elszakadás, skizofrén gondolkodás. Ha Németország legyengül, magával rántja az egész Uniót, ez is tény, mindenki tudja, de a nóta megy tovább; az orosz agresszort meg kell büntetni, Ukrajnát meg kell menteni. Mi van veled Európa, hova tűntek az értelmes gondolkodók?                                  A bajok régen, Jaltában kezdődtek, amikor a győztesek kettéosztották Németországot, ezzel egész Európát meggyengítették, hiszen a fő érdek ez volt. Keletről az ideológiai terror, nyugatról a geopolitikai érdekek, amelyek Európát harapófogóban tartották. Majdnem fél évszázadig, a „liberális” és „szocialista” részlegben is aránylag „jól ment minden”, a két részre osztott legyengített Európa feletti szovjet és amerikai „gyámkodás” lényegében megváltoztatta, szinte eltörölte Európa igazi arculatát. A nagy változás 1989-ben történt a berlini fal ledöntésével, amikor úgy látszott, és ezt mindenki remélte, hogy Európa ismét a régi lehet, erős, magabiztos és a világ dolgainak irányításában is visszakapja eredeti szerepét. Az egyesült Németország az Unió élén ezt a reményt megerősítette.

Az utóbbi idők német–orosz közeledése azonban nyugtalanságot okozott az óceánon túl, és az új orosz gázvezeték beindítását már nem tudták volna lenyelni.  Hogy milyen erők késztették a német vezetést arra, hogy ez év február 22-én leállítsák az Északi Áramlat–2-gázvezeték beindítását, azt nem lehet tudni, csak találgatni lehet. A lépés viszont nem csak a németekre, de egész Európára kiütés erejű ökölcsapást mért.

Nem tudni mi lesz, de reménykedni kell, Európa talán felébred.

Skizofrén-e, vagy gonosz a világunk, nem tudom, félő, hogy mindkettő.