Az országot pillanatnyilag foglalkoztató hatalmas felfordulás közepette szinte észrevétlen maradt a 2017-es állami költségvetés kormány általi, kedd esti elfogadásának bejelentése.
Két nagy probléma foglalkoztatja a napokban a budapestieket: Putyin és az ónos eső. Az utóbbi már három napja okoz komoly gondokat az egész országban, előbbi csak a mai (csütörtökre – szerk. megj.) napra keseríti meg a fővárosiak életét.
Meglátja, nem lesz ennek jó vége, mondja a szomszéd. Harminc-valahány éves, munkásember létére márkás kocsival jár, és még soha nem volt szavazni. Tüntetni se, de azért megvan a véleménye.
Érdeklődéssel, mi több, szeretettel vártuk Szilágyi Aladár és csapata aradi látogatását. A Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen közléseit nagyszerűen kiegészítette a Hagyományőrző Polgárok Egyesületének tartalmas meghívója.
Előző írásomat azzal fejeztem be: sok politikai elemző szerint most távolról sem a börtönre ítélt rabokról és fogva tartási körülményeik javításáról van szó (bár azok miatt is sok tízmillió eurós büntetésekkel fenyeget az európai emberjogi bíróság, a CEDO, s a százmillió körüli kiadás úgy hiányzik az ambiciózus terveket szövögető kormánynak, mint üvegesnek a hanyatt esés).
Napokig töprengtem, vajon tudok-e újat mondani Róla. Érdemes-e felidézni alakját, személyiségét, mikor annyi mindent elmondtak, leírtak már legendás óráiról, vasárnapi sétáiról, irodalomtörténeti kutatásairól.
Amire nagyon kevesen számítottak: a szerdára virradó éjszakán megjelent a Hivatalos Közlönyben a Büntető törvénykönyvet és a Büntetőeljárási törvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendelet, amely egyebek között jelentősen leszűkítené a hivatali visszaélés bűncselekménynek minősülését, s kedden késő este a kormány elfogadta a közkegyelemről szóló törvénytervezetet is, amelyet sürgősségi eljárásban tárgyalhat a parlament.
A politikában már bevett szokás, hogy bársonyszékekből felfele buknak az emberek, vagy legalábbis megőrzik a hatalmi pozíciójukat valami más, de hasonló helyen.
