Álláspont

Nem kényeztet el mostanában a képernyő, a televíziós adók sokasága, az amerikai filmek áradata.

Nem tudom, hogy az Európai Unióban van-e olyan politikus, aki azt hiszi: egy előre meghatározott prototípusra lehet gyúrni a tagországok több százmillió polgárát. Egyenpolgárrá!

Hétfőn remélhetőleg használhatatlanságig leomlott a Băsescu-rezsim, Băsescu-korszak homokvára.

Vízválasztóhoz jutott Románia, pontosabban a rendszerváltás után kialakult politikai és üzleti „elit”, melyet az ANI és főleg a DNA tevékenysége jelentősen megtizedelt az utóbbi években.

25 évvel a kommunizmus alóli felszabadulás után Kelet-Európa talán egyetlen téren sem ért el olyan látványos fejlődést, mint az életszínvonal tekintetében.

Az ukrajnai béke sorsa a következő két-három nap során eldől, mondta tévényilatkozatában a német diplomácia vezetője – azaz az ország külügyminisztere – szombaton este.

Negyed évszázaddal a kommunizmus alóli felszabadulás után a népesség tekintetében Kelet-Európa egységes, azaz egységesen halad a demográfiai katasztrófa felé.

Ha megkésve is, Romániában megkezdődött az évek óta esedékes nagymosás.

Napi e-mailjeim között tallózva mindig akad egy-két olyan személy, aki a messzi távolból ismeretlenül fordul hozzám. Ilyenkor szinte kivétel nélkül felmenőik, őseik iránt érdeklődnek.

Olvasom, hallom, hogy a prefektúra, a rendőrség a romániai szélsőnacionalizmus szolgálatába állt.

A jelenlegi nagy korrupciós leleplezések skandaluma – amely a már látványosan őrizetbe vett, bebörtönzött, vagy akár még szabadon futkosó magas rangú állami tisztségviselőket érinti –, a tévétársaságok számára amolyan egyenesben közvetített, naponta íródó krimisorozattá vált.

Miközben a kedves olvasó vasárnapi reggelijét vagy ebédjét fogyasztja – a szokásosnál ráérőbben, kényelmesebben –, aligha gondol arra, hogy pár utcányira, háznyira tőle a rendőrség valamelyik speciális osztaga ügyészek vezetésével, az információs szolgálat támogatásával éppen házkutatást tart, hogy iratokat foglaljon le, bizonyítékokat szerezzen ilyen vagy amolyan, nyilván törvénybe ütköző ügyben.

Bizonyosan nem csupán én észlelem, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben mennyire elszaporodtak a gyógyszertárak.

Politikai elemzők, statisztikusok minden bizonnyal számon tartják, hányadik volt a tegnapi, minszki találkozó az ukrajnai konfliktusban résztvevő felek között (ide számolva a közvetítő Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet is), és feljegyzik azt is, amit sokan már most, lezárásulása előtt tudni vélnek, hogy milyen eredménnyel zárul.

Újabb reformkor köszön be, mint általában minden választás után, vagy a kezdeti nagy lendület alább hagy, amikor a szép szavakat gyakorlatba kell majd ültetni?