A megbocsátó

A múlt héten a világ valamennyi keresztény vallása együtt tartotta meg a legnagyobb keresztény ünnepet: Jézus Krisztus a kereszthalál utáni diadalmas feltámadását. (Zárójelben jegyzem meg: a keresztények többségének óhaja, hogy így kellene lennie mindig!)

Nem tudom, a hívőkben, hitetlenekben felmerült-e valaha a kérdés: ha képes volt feltámadni az örök halálból, ha korábban képes volt annyi csodát véghezvinni, akkor Krisztus miért nem bosszulta meg mindazokat az igazságtalanságokat, mérhetetlen szenvedéseket, amelyeket nagypénteken átélt? A logikusan és a korabeli joggal magyarázhatatlan elítélését, megkorbácsolását, megkoronázását a töviskoszorúval, a végigszenvedett keresztutat és végül a megfeszítését? A hívők tudják: lett volna isteni hatalma megtenni!

Nem vagyunk teológusok, vallásszakértők, de tudjuk, hisszük, hogy Jézus egy pillanatra sem gondolt a bosszúra. Mert Istenünk egyszülött fia nem bosszúálló, mint más vallás istene. Ő a földi életében mindig a felebaráti szeretetet hirdette, az emberek közötti megértést, az egymás ellen elkövetett bűnök megbocsátását.

Nekünk, keresztényeknek a beléje vetett hitünket erősítette meg a szombat éjszakai, vasárnapi istentisztelet minden keresztény templomban, imaházban. A világban az elmúlt időszakban lejátszódott borzalmak, oktalan vérontások, keresztényüldözések ellenére is…