„Zsurnál”

Hallom, Szlovákiában a kormány el akarja rendelni, hogy a rádió- és tévéadásokban a hazai zene eddigi kötelező 10 százalékos arányát duplájára kelljen emelni! Úgymond visszaszorítani az idegen, külföldi alkotásokat.

Ismerős a nemzeti kultúrát „védő” módszer. A kommunista diktatúra korában Romániában is érvényben volt egy hasonló rendelet a „nyugati dekadens” zene visszaszorítására. Akkoriban mifelénk minden zenés rendezvény repertoárjának negyedét román szerző alkotásának kellett kitennie. (Szerencsére, nem időtartamban, csak darabszámban!) Nehezítésként még előírták: a lejátszott idegen számok szövegét fordításban be kellett adni a művelődési bizottságnak, s arra jóváhagyást kellett kérni. (Egy magyar rendezvény jó humorú szervezője az egyik kultúrreferensnek felajánlotta pontos fordításra a „violaszín nyoszolyában oldaladhoz simulnék” operettszöveget!) A 25 éves érettségi találkozónk (de rég is volt!) közös vacsorájára még ellenőröket is kiküldtek: vajon betartjuk-e a beadott repertoárt.

Hasonló rendelet sújtotta a filharmóniát is. Az intézmény vezetősége minden koncert elejére betett egy rövid, öt-tíz perces hazai kortárs számot, s annak lejátszása után kezdődött az est valódi műsora a két-három klasszikus zeneszámmal. A rendszeres koncertlátogatók, akkor a mozikban a film előtt vetített híradó mintájára, „zsurnálnak” nevezték. Legtöbben szándékosan lekésték azt.   

Ha a szlovákok érdeklődnének egy kicsit a nacionalizmus minden fogását kipróbált szomszédban, mondjuk mifelénk, akkor megtudhatnák: a bukaresti rendelkezés sem eredményezte a román nemzeti zeneirodalom látványos megújulását.

Diktatúrai rendeletek helyett nekik is inkább az alkotókat, a művelődés eminenciásait kellene magasabb szerzői jogdíjjal megfizetni.