Gazdaság

Egy nagyobb földrengést törvényszerűen utórezgések követnek.
Tegnapelőtt Romániában a hazai belpolitika szempontjából ha nem is katasztrofális, de kétségkívül nagyobbnak minősíthető földrengés következett be.

Nem akarok vitába szállni Rostás Szabolccsal a premierben a Krónika mellékleteként megjelent Erdélyi Naplóban közölt írásával. Viszont A magunk hegye című, a romániai alpinisták legutóbbi sikerével, konkrétan Török Zsolttal foglalkozó jegyzetének egy kitétele mindenképpen korrekcióra szorul.

Többféle folytatását is hallottam a címben idézett mondásnak, a leggyakoribb az: ha kevés. És vajon az ellenkezője?

Olvastam a minap, hogy a romániai államelnökök népszerűségi listáját az 1989-ben kivégzett diktátor magasan vezeti.

Néztem az ominózus csíkszeredai kupameccset. Az első osztályban futballozó bukaresti és a harmadik osztályú helyi csapat küzdelmét.

Nem vagyok politikai elemző, nem is bonyolódok bele az európai helyzet elemzésébe, de van némi sok évtizedes saját tapasztalatom. Erre támaszkodva állítom: a jelenlegi európai helyzet kísértetiesen hasonlít az 1989 előtti közép-kelet-európaiéhoz.

Hiába tagadnánk, nagyrészt üresek Európa keresztény templomai az ünnepnapi istentiszteleteken is. Csak a legnagyobb egyházi eseményeken, karácsonykor, húsvétkor, talán még pünkösdkor van tolongás a templomokban.

Egy egészen megdöbbentő adat került minap a kezembe: Londonban az elmúlt három évtized alatt 431 új mecsetet építettek. És azok valamennyije mindennap tömve van. Az, hogy Nagy-Britannia iszlamizálódik, minden politikában tájékozott polgár tudja.

Kaptam a világhálón egy nagyon jó eszmefuttatást a gazdagságról és szegénységről. Arról, melyek azok a tényezők, amelyek gazdaggá, avagy szegénnyé tesznek egy-egy országot, népet, régiót.

Ha fiatalkoromban magában beszélő, s ahhoz még gesztikuláló személyt láttunk az utcán, mondogattuk, hogy az illetőnek nincs ki mind a négy kereke. (Akkoriban a pszichiátriai kezelés szükségére egy bizonyos sárga ház emlegetésével utalgattunk.) A humort kedvelők még azt is hozzátették, hogy az illető jobb, bölcsebb beszélgetőtársat is találhatott volna magának.

Kedves barátom nehezményezi, hogy anyanyelvén nem olvasott semmit a filharmónia idei évadnyitójáról. Hogy nem akármilyen esemény volt, arra bizonyításként elhozta az egyik aradi román napilap beszámolóját.

Mindennapos reggeli kutyasétáltatás közben ugyanazokkal az arcokkal találkozunk: munkába, iskolába igyekvőkkel, bevásárlásra induló nyugdíjasokkal. Sokukkal már ismerősként üdvözöljük egymást. Dicséretükre mondva, néhány fiatal is rendszeresen ideköszön egy Jó reggelttel.

Nem tagadom, mélységesen elkeserített a szombat–vasárnapi referendumon tapasztalt érdektelenség.

Néhány hete leltem rá a világhálón egy klipre. Illetve egy amerikai film korábban már látott részletére. A film cselekménye a második világháború egyik eseményét, a német hadsereg utolsó offenzíváját bemutató érdekfeszítő eseménysor.

Néhány évtizede a magyar lap egyik román nemzetiségű, de magyarul tudósító sportmunkatársa, egyik alkalommal váratlanul, mosolyogva úgy búcsúzott tőlünk, hogy „most elmegyek meghalni, de ezért nem kell megharagudnotok”.