Gazdaság

Olvasom a pénzügyminiszter tervét, amely a beteg anyagi lehetőségeinek függvényében szabályozná az egészségügyi ellátást.

Barátaim sokszor szememre vetik, hogy nem jelenek meg a Facebookon, nincs közösségi oldalam, nem értesítem őket a velem történtekről, ezekről nem teszek fel képeket a világhálóra.

Ma már nyugalmazott egykori iskolaigazgató még a diktatúrában az egyik új minisztériumi rendelkezést feldolgozó kiképzésen találóan állapította meg: a hazai nemzetiségi oktatásban folyik a „húzd meg, ereszd meg” politika.

Már nem vagyok érintett a hazai oktatásban, sem gyakorló tanárként, sem pedig szülőként, nagyszülőként. Ennek ellenére sokszor elgondolkozom az általam tapasztalt fonákságokon.

Ritkán vezet utam a Szent László (Cloșca) utcába. Néhány éve a Pro Urbe Egyesület már felhívta az illetékesek figyelmét Urbán Iván egykori vármegyei főispán villájának állapotára. Néhai szépemlékű Bujor Buda barátom (engedéllyel) még filmet is forgatott róla.

A kommunista diktatúrában úgy vártuk a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádiók híreit, mint Mózes éhező népe egykor az égi mannát.

Ha valaki távolról érkező Aradon s végigsétál a Maros partján, bizonyára elcsodálkozik azon, hogy milyen gazdag a városunk. Megengedhetjük azt a luxust, hogy külön atlétikai stadiont építsünk és működtessünk. Lásd a Gloriát.

A reggeli kávé mellett lapozgatom a reggeli lapot, amit még hét óra előtt a postaládámba tesz a kihordó.

Kaptam egy csodálatos összeállítást a Szentpétervár melletti petropavlovszki palotáról. Az orosz cárok egykori nyári rezidenciájáról. Hirtelenjében eszembe villantak az egykori orosz uralkodói épületek, a moszkvai Kreml, avagy a pétervári paloták sora, köztük ez Ermitázs, a Téli palota. Mindenütt lenyűgöző elegancia és luxus.

Sokadik alkalommal hallottam történetet az emberi közömbösségről. Egykori kolléga halt meg úgy az utcán, hogy összeesett, s mivel ittasnak hitték, nem hajolt le hozzá senki, ívben kikerülték.

Már nem emlékszem, mikor került könyvtáram polcára Hantos Gyula (1903–1945) fenti címmel megjelent könyvecskéje. Vagy nevezhetnénk inkább füzetnek a Budapesten 1936-ban napvilágot látott 22 oldalas, egy térképmelléklettel ellátott kiadványt.

Amikor arról olvastam, hogy Temesváron milyen új terveket dolgoztak ki a tömegközlekedés javítására, megfogalmaztam egy jegyzetet.

Hogy manapság micsoda üzlet lett a sport, azt szinte lehetetlen felmérni. Óriási összegeket fektetnek bele a sportolók felkészítésébe, s még nagyobb összegű hasznot vágnak zsebre a menedzserek, szervezők, klubok.

Szaud Arábia belügyminiszterének tették fel a kérdést, hogy miért nem országa fogadja be a milliónyi iszlám földönfutót.

Sokadszorra nézem a fo­civébé döntője előtt és után a két érintett országban felvett képeket. Mármint a Franciaországban és Horvátországban készülteket.