A meccset a serdülő játssza, a szülő az edző

Előadássorozat indult szülőknek a Csiky Gergely Főgimnáziumban. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyertes pályázatának köszönhetően (Tájékozott szülő – boldog gyermek, avagy amikor a szülő is jár iskolába) a Pro Schola Csiky Gergely Egyesület neves magyarországi szakembereket hív az iskola dísztermébe, akiktől a szülők, nagyszülők kérdezhetnek témába vágóan.

November 27-én dr. Dochnal Roberta Beatrix gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, valamint Komáromi Katalin családterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Szegedi Gyermek- és Ifjúságpszichiátria munkatársai voltak az első meghívottak, akik Serdülő a családban a szakember szemével címmel tartottak egy nagyon összeszedett és átfogó ismertetőt a serdülőkorról.

Fontos és hasznos dolgok hangzottak el az időközben közvetlenné vált beszélgetésben, számos kérdés merült fel a közönségben, melyekre a szakemberek válaszoltak.

Gyakorló szülők, akiknek már nagyobb gyermekeik vannak, vagy éppen kamaszodik a csemete, saját tapasztalatból tudják, ami az előadáson többször is elhangzott, hogy nem könnyű a serdülőkor, és ezzel együtt (is) nagyon nehéz ma szülőnek lenni. Iszonyú nagy kihívások vannak, olyan nagy a virtuális világ hatása, hogy a szülő sokszor elbizonytalanodik a nevelésben, nem tudja hogyan tovább, mit tegyen. A szakemberek kihangsúlyozták: szülőként nagyon fontos megismerni, hogy tulajdonképpen mit jelent a serdülőkor, mi áll mögötte, és mindezek tudatában menedzseljük a serdülőt, és próbáljuk keretek között tartani.

Komáromi Katalin, aki 20 éve dolgozik a Szegedi Gyermekklinika pszichiátriai osztályán, rögtön az elején leszögezte, hogy minden mögött a család, a közösség rendszere van. „Hiszünk abban, hogy kell a beszélgetés, a kommunikáció. Jó az, ha tudunk segítséget kérni, ha tudunk róla beszélni, ha meg tudjuk osztani az esetleges dilemmáinkat” – mondta Katalin.

Dochnal Roberta, aki 8 éve a klinika munkatársa megnyugtatta a hallgatóságot, hogy nem minden serdülő szorul pszichiáter segítségére, hiszen ennek a kornak szépségei is vannak, és normális körülmények között simán „átvészelhető”.

A hölgyek felhívják a szülők figyelmét, hogy figyeljék a gyereket, a serdülőt, és adott esetben ne szégyelljenek segítséget kérni.

A www.gyipszeged.hu honlapon név nélkül lehet szakemberekhez fordulni, kérdezni tőlük, tanácsot kérni, ezek a levelek személyesen Katalinhoz érkeznek és ő legkésőbb egy héten belül igyekszik mindenkinek válaszolni.

Végezetül álljon itt egy tömör összefoglaló a serdülőkorról, annak folyamatairól, mintegy segítségképpen azoknak a szülőknek, akik lemaradtak a keddi előadásról. Az alábbi gondolatok a szakemberektől hangzottak el.

 „A serdülőkor ma már korán elkezdődik, későn ér véget, és nagyon sok probléma, nehézség, de szépség is jár vele. Tudnunk kell, hogy a serdülőkor is egy születés, egy lélektani újjászületés, de nem csak! Mindezzel együtt egy hormonális-, fizikai-, illetve egy idegrendszeri átalakulás. Valójában sokkal bonyolultabb, mint a kisgyermekkor, és nem annyira kézzel fogható. A serdülőkor sokkal misztikusabb, a gyerekben nagyon sok változás történik ilyenkor, ez egy nagyon nehéz időszak. Nekünk, szülőknek, pedagógusoknak az a dolgunk, hogy ezt az időszakot megélni/túlélni úgy segítsük, hogy a gyereket valahogy önállóan engedjük, hogy ezt a folyamatot végig vigye. Ha nem engedjük az önálló átalakulást, akkor az önbizalma nem fog kialakulni. A mi feladatunk, hogy hátulról, tisztes távolságból figyeljük és vigyázzunk rá, nehogy kicsússzon a pályáról. Jó, ha edzőként állunk mögötte, adjunk neki tanácsokat, egyengessük útját. A serdülőkori lélektani változásnak van egy idegrendszeri háttere. Az idegrendszer szépen, lassan, fokozatosan érik, ez az érés folyamatos. A prefrontális kéreg (az agykéreg homloklebenyi része, az agyunk vezérigazgatója – szerk. megj.) a születéstől kezdve fokozatosan fejlődik, 20 éves korra éri el azt az érettséget, amivel úgymond betöltheti a vezérigazgató szerepet. A prefrontális kéreg az a terület, amivel a felelős döntéseket, a kontrollt, a mérlegelést – a felnőtt viselkedést visszük végbe. Serdülőkorban az agy alapi területek, az érzelemmel dús területek beindulnak, ezek érnek-érnek gőzerővel, ezért vannak a nagy szerelmek, a nagy szakítások, a szélsőségek, érzelmi viharok intenzív megélése. Ezeket tudnunk kell szülőként, pedagógusként, hiszen mi vagyunk a vezér, a keret, a nevelés. A serdülők gyakran igen nagy feszültséget, szorongást élnek meg, aminek sokszor nincsenek is tudatában, nem is nagyon mondanak el semmit. Itt jön be az, hogy mennyire fontos a kommunikáció. Tartsuk a kapcsolatot vele, értsük meg, fogadjuk el, mert ő ilyenkor segítségre szorul még akkor is, ha látszólag elfordul tőlünk. Légy ott, konfrontálódj velem, mert így segítesz nekem – ezek a segélykérő szavai a serdülőnek, amit soha nem mond ki, de nekünk, szülőknek tudnunk kell ezt felismerni. Ne feledjük: ezt a meccset neki kell végigjátszani, önállóan kell megküzdjön a saját kamaszkorával! Ha nem hagyjuk néha megbukni, nem hagyjuk, hogy megtapasztalja a sikertelenséget, a kudarcot – amiből sokat tanul, akkor azt nem tesszük jól. Biztosítsunk neki tiszta kereteket, állítsunk fel otthon szabályokat, hogy tudja az a serdülő, hogy mit szabad és mit nem. Természetesen ebben a keretben van egy bizonyos szabadság, de a keretek kellenek, mert ha a családban nem kapja ezt meg, akkor máshol fogja keresni. Ha azt látjuk, hogy esik szét, alszik el, szétszórt, hanyag, trehány – értsük meg, tudjuk azt, hogy neki nagyon nehéz átmenni, megélni ezeket a hormonális változásokat. Ilyenkor hagyjuk pihenni, hagyjuk élni.

A serdülő életében nagyon fontos az iskola, a közösség, amiben mozog.”

Hogy mikor kell/érdemes/indokolt segítséget kérni?

„Ha azt vesszük észre, hogy a szorongások nagyon erősek, a gyerek nagyon befordul, a belső feszültség nem talál utat magának, akkor azonnal kérjünk segítséget.

Fiúknál nagyon gyakori menekülési mód a számítógépes játékok, a virtuális világ, ezeken keresztül oldják a szorongást. Ha azt vesszük észre, hogy túlzásba viszi ezek használatát, kérjünk segítséget.

Lányoknál leginkább hasfájás, fejfájás, mellkasi fájdalmak, ájulás, étkezési zavarok lehetnek az első jelek – ha ezek huzamosan jelen vannak és nincs szervi megbetegedés, akkor érdemes segítséget kérni.”