A szellemiség apró lángjai

2017. május 17. 17:18 (szerda) /

Boldog Özséb remetekorában egy éjjel, a barlangja elé állított keresztnél imádkozva, az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák az atya felé közeledve a kereszt előtt tüzes fénynyalábbá olvadtak össze. Özséb úgy érezte, hogy ez a különös tünemény egy égi jel, figyelmeztetés, hogy a remeték eszmei lángjait össze kell gyűjtenie, s a szétszórtan élő remetéket pedig egy közösségbe kell egyesítenie – nemsokára megszületett a pálos rend.

A remetei visszavonultsággal némileg ellentétben a pálos szerzetesek tevékenysége egy szokatlan területre is kiterjedt: részt vállaltak a korabeli ifjúság világi és vallásos nevelésében. Még 1577-ben elhatározták az elemi oktatás indítását, de csak a protestáns iskolájáról híres Pápa városában való letelepedésük (1638) után kezdték szervezetten oktatni hit- és egyéb ismeretekre a gyermekeket.

1721-től 4, majd 1762-től 6 évfolyamos, a kor legkiválóbb oktató-nevelő szerzeteseivel, a jezsuitákkal és a piaristákkal azonos magas szintű középiskolai oktatásban részesítették az ifjúságot. A másik fontos oktatási intézményük 1646–1786 között Sátoraljaújhelyen működött ötosztályos középiskolaként.

A jezsuita rend eltörlése (1773) után számos horvát és magyar gimnáziumot is átvettek.  

Habár a pálosokat elsősorban nem tanító rendként tartjuk számos, mégis sajátos színt képviseltek a hazai katolikus oktatásban. Míg a jezsuiták gimnáziumaiban a történelem, a földrajz és a számtan alapfogalmai oktatásán kívül minden időt a latin és görög nyelvre fordítottak – a magyar nyelvvel alig törődtek –, addig a pápai pálosok még a kisebbekkel is hetenként magyar gyakorlatot írattak. Elhagyták a görögöt, hogy a latint annál alaposabban sajátíthassák el a növendékek. Nagy súlyt fektettek a gyakorlati életben nagyon fontos geometriára és számtanra is, tanítási módszerük messze földön híres volt. Rendkívül tanulságos és megszívlelendő a pálosok által kitűzött oktatási cél: olyan embereket akartak nevelni, akik az elsajátított lexikális tudást szükségszerűen a közösség javára tudták fordítani.

A nebulók ítélőképességét az emlékezőtehetséggel együtt már zsenge kortól kezdve nagy gonddal fejlesztették és a módszereiket folytonosan tökéletesítették. Az ítélőképességet gyakorlatokkal és matematikai elméletekkel élesítették. Tudták, hogy a matematika szabályai és a műveletek elsajátítása sem okoz nagyobb kihívást, mint a betűket szótagokká, a szótagokat szavakká, a szavakat pedig mondatokká fűzni, s azokat helyesen kimondani. 

Az V–VI. osztályban földrajzot, csillagászatot, térmértant és algebrát is oktattak, sőt az „abacus pythagoricus” kezelését is. A történeti anyag elsajátítására nagy gondot fordítottak, de nem engedték meg tanítványaiknak az értelemnélküli elhadarást – a saját szavaikkal való szép előadáshoz szoktatták őket. Mindenik osztály köteles volt évente egy színielőadást tartani. Az I–II. osztály egy-egy vígjátékot, a harmadikosok két deklamációt adtak elő magyarul. Ezenkívül a prefektus és/vagy a retorika tanára a farsangi ünnepekkor egy-két vígjáték monologizált változatát is előadták. 

Nem elégedtek meg azzal, hogy tudós és gondolkodni tudó embereket neveljenek, hanem minden tanítványukat az egyház és a haza hű fiává akarták tenni, s azt a szent szeretetet, amely az ő keblükben mindkettő iránt lobogott, tanítványaik szívébe is át óhajtották önteni. Az a rend, amelynek tagjai egyikének sem volt szabad magát másnak, mint magyarnak nevezni/vallani, nem nevelhette növendékeit másnak, mint igaz magyarnak.

1786-ban a pápai pálos kolostorban is kihirdették II. József a rendet eltörlő rendeletét, azonban felsőbb intézkedésig a pálos tanárokat bízták meg az iskoláik működtetésével. Érdekes, hogy egy 1794. évi rendelet értelmében a megürült igazgatói székekre is 1826-ig elsősorban pálosok pályázhattak. Miután a bencések átvették az intézmények irányítását, a gimnáziumok életében új, pálos rend nélküli fejezet kezdődött ugyan, de az iskolák falain belül szellemiségük részben tovább élt.

Művelődéstörténetünk és neveltetésünk szempontjából rendkívül jelentős volt az a szűk 180 év, amíg a pálosok oktatási intézményeket tarthattak fenn.

 „Ebben az időben nevelődtek azok a jeles férfiúink, akik az igazi szívből fakadó vallásos buzgósággal az önzetlen hazaszeretetet tudták egyesíteni; akik nem egyedül élni, hanem, ha kellett, halni tudtak a hazáért. Ezt a szép harmóniát, az igaz hit és a valódi hazaszeretet eme testvéries ölelkedését, csak vallásos neveléssel lehetett elérni”– állapítja meg Bakonyvári Ildefonz szerzetes, a rend történésze. 

Való igaz, hogy Boldog Özséb lánglátomása nemcsak egy szerzetesrend életre hívására volt elegendő, de bizonyosan jut belőle egy mécsesnyi fény a jelenben is követendő ifjúságnevelés igaz, de zegzugos ösvénye megtalálására is.

                                                                       

o0o

 

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. május 19-én, pénteken 18 órakor a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartja A Pilis és a pálosok ismeretterjesztő sorozat második, a Pálos évszázadok (2.) című előadását. 

Meghívott előadó: Aradi Lajos neves piliskutató.

Az est házigazdája: Murvai Miklós.

Társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.

Sok szeretettel várunk minden népünk múltja és jelene iránt érdeklődőt. 

 

 

Murvai Miklós

Hozzászólások