Szívesen olvastam Jankó András Egy ember, aki mindig mosolyog cím alatt, az Irodalmi Jelenben (Nyugati Jelen melléklete) folytatólag megjelent írását.
Olvastam a szerző iránti megbecsülésből, a nagyszerű cím, az írás hangulata, az ismerős helyszínek miatt. „Béla bácsi” önbizalma, ügyessége nem zavart. Amikor Karády Katalinról, valamint a keleti frontról olvastam, akkor meghökkentem. El is beszélgettünk erről a szerzővel.
Egyébként, elbeszélései egyéniek, hangulatosak. „Jól áll neki”, ahogyan mondja a sokszor meglepő „amit”.
Kétségtelen, a könyv szerzője jól sáfárkodott a Béla bácsi által felkínált lehetőségekkel.
Mindent összevetve, nagyon örülök annak, hogy könyv lett az írásból, amit már kézhez is vettem ki is olvastam.
A kedves olvasó tekintheti jelen írásomat amolyan „kisharangos” olvasásra serkentőnek.
***
Mészáros Béla 1956-ben végezte el a 3-as középiskola esti tagozatát. Az A és B osztály 46 diákja vágott neki az érettséginek és még 4 magántanuló. Ez az időszak volt az esti líceum „fénykora”. Megható, ha Aradon erre még emlékezünk. Erről az IJ-melléklet májusi számában olvashattunk.
Ficzay Dénes, Gnandt János, Kovács Mihály, Sántha Alajos (akkor is, ha nem volt doktor) emléke Mészáros Béla meséivel is gazdagodott. Urbán József tanár úrral elég nehéz lehetett összeszólalkoznia; ez volt a negyedik tanéve az iskola fiatal kémiatanárának, elképzelhető, hogy csaknem szó szerint követelte az általa lediktált anyagot. Később érettebb módszereket használt. Azt is elhiszem, hogy a hegesztés terén, egykori kollégám és barátom nem rendelkezett különösebb jártassággal.
Valami félreértés, vagy memórialazulás állhat viszont a következő sorok mögött:
„Fábián György fizikatanár már egy kicsit más volt. Nagyon szigorú volt, akitől mindenki rettegett, de én azt is észrevettem, hogy bizony van egy gyenge pontja is. Az első órákon mindenkitől megkérdezte, mivel foglalkoznak a szülei, és bizony attól függően bánt velük az elkövetkezendőkben. Voltak olyan diákok is, akiknek ha kellett, olyan kérdéseket tett fel, hogy mond meg, mikor tört ki az 1948-as forradalom, no, csak fizikai kérdést, olyan kérdéseket, amelyekben a felelet, a válasz is benne volt. Másokat viszont igencsak meg tudott izzasztani.”
Nem cáfolok érvekkel, nincs értelme. Akiket Firneisz Fábián György tanított biztosra veszik a „személytévesztést”.
Nem Samu szigorúságát akarom enyhíteni („Vannak tantárgyak, amelyeket csakterrorral lehet tanítani. A fizika ilyen.” F. Gy.), a kivételezésre való „hajlamát” mondom ki semmisnek.
Ettől függetlenül, számomra érték, kedves emlék minden leírt mondat, ami Jankó András könyvében a Kálvin utcai iskolához kötődik.
Hozzászólások