Az iskolában mindenki jól kellene érezze magát

Nem egészen fél éve, 2018. szeptember elsejétől Spier Tünde matematika szakos tanár a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója. Nem teljesen idegen ez tőle, hisz előtte másfél évig aligazgatói tisztséget töltött be Hadnagy Éva igazgató mellett.

– Milyen érzés a megye egyetlen magyar tannyelvű iskolája igazgatójának lenni?

– Van, amikor azt érzem, hogy egy kicsit sok, de vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy tudok valamit előrébb vinni. Mindegy, hogy apróság vagy nagyobb dolog, hogy ez év közben menyire látszik, vagy tanév végére mennyire fog látszani, azt nem tudom. Én érzem azt, hogy vannak dolgok, amiket el tudok intézni. Viszont még szokom azt, hogy nekem kell döntenem, hiszen én vagyok az igazgató. Nagy felelősség. Egyelőre azt hiszem, nagyon rossz döntést még nem hoztam, és a kevésbé rosszaknál próbálom azt, hogy ha nem úgy sül el, ahogy kellene, akkor újragondoljuk, aztán újból nekivágunk.

– Változott valami az iskolai rendszeren amióta elfoglalta az igazgatói széket?

– Mi azt visszük tovább, amit eddig is vittünk, viszont nagyban függünk a tanfelügyelőségtől és a tanügy-minisztériumtól. Mivel ilyen szinten a változások egyik napról a másikra történnek, nekünk ezeket figyelni kell, követni kell, mert ha valamiről lecsúszunk, az a mi hibánk. Mindennek megvannak a lépései, de nem mehetünk rutinszerűen mindennel, hiszen sok minden hirtelen változik ebben a rendszerben.

– Vezetett be valamilyen újdonságot?

– A jól működő dolgokat tovább visszük, pl. a délutáni foglalkozások, az iskolán kívüli tevékenységek, viszont valamilyen szinten próbálok kicsit több hangsúlyt fektetni arra, hogy a diák jól érezze magát az iskolában, de a tanár is. Utóbbi ne csak azt érezze, hogy itt dolgozik, aztán hazamegy, hanem legyen lehetősége lazán elbeszélgetni a kollégáival. Ez érvényes a gyerekekkel kapcsolatban is, erre már el is indult egy nagyon szép kezdeményezés az iskolában. A hitoktatónk, Vékony Zsolt József tavaly az adventi időszakban hétfőn és pénteken reggel az órák előtt egy 15 perces csendes elmélyülést tartott a díszteremben, amit a mai napig folytatnak – Back Mária hitoktatóval közösen –, hiszen igény van rá. A tanárokkal is próbálunk olyan tevékenységeket bevezetni, ami az iskolán kívül van. A tanévet például egy úgynevezett összerázó hétvégével kezdtük, ami tulajdonképpen továbbképző volt, de kicsit másképp. Vannak olyan elképzelések is, hogy kijelölünk egy délutánt, amikor órák után maradunk az iskolában és elbeszélgetünk. Idén már bevezettük, hogy minden hónap első hétfőjén van egyfajta tanári megbeszélés, amikor az adminisztratív dolgok megbeszélése után játékos tevékenységeken veszünk részt Rudolf Anna nevelési tanácsadónk irányításával.

– Az iskola vezetőségének milyen a kapcsolata a szülőkkel?

– Szerintem jó. Amióta megalakult a Pro Schola Csiky Gergely Egyesület, azóta gyakrabban találkozunk a szülőkkel, gyakrabban beszélgetünk, ők is segítenek nekünk, mi is segítünk nekik.

– Mit tart az elmúlt félév legnagyobb eredményének, megvalósításának?

– Ahhoz, hogy konkrét eredményt lássunk, még el kell teljen egy kis idő, hiszen most jönnek a félévzárások. De, ezektől eltekintve, amit eredménynek könyvelek el, az az, hogy talán egy kicsit a pedagógusok hozzáállása változott bizonyos dolgokhoz. Volt, van és mindig is lesz olyan pedagógus, aki megtartja az óráit és hazamegy. Nálunk is van ilyen tanár, de talán már látom azt a törekedést, hogy amikor valamelyik kolléga csinál valamit pluszba, akkor más is besegít. Vagy mostanában talán mintha könnyebben jelentkeznének kísérő tanárnak bizonyos tantárgyversenyekre. Szerintem ez a fajta hozzáállása a tanári közösségnek pozitív irányt vett.

– Tervek a jövőre nézve?

– Most egyelőre 150 százalékban arra koncentrálunk, hogy indítandó kilencedik osztályokhoz meglegyen a diáklétszám. Tartjuk a kapcsolatot a megyei iskolákkal, így tudjuk, hogy hány nyolcadikos van, abból hány jön a Csikybe. Tavaly is volt egy akciónk, amikor kimentünk falura, és próbáltuk a diákokat és szülőket felvilágosítani arról, hogy mi van nálunk. Az iskolának kivetítőket vásároltunk, ha sikerül azokat felszerelni, akkor minden osztályteremben kivetítő lesz, ez nagyban segíti a tanulást. Gondoltunk arra is, hogy egy picit feldobjuk a szünetet a diákok számára, ezt azonban még nem árulom el, hogy mivel, nemsokára úgyis fény derül rá. Attól függetlenül, hogy az iskolában kicserélték az ablakokat, a második emeleti termek nagyon hidegek, hisz a fűtésrendszer nagyon régi – ilyen, és ehhez hasonló apróságokat szeretnénk megoldani, amelyekbe nap mint nap beleütközünk. Elkezdtük írogatni a pályázatokat, amelyek, ha elbíráláskor jónak találják, mind azt a célt szolgálják, hogy a diákok látókörét szélesítsük az ebből befolyó támogatás segítségével. Szeretnénk olyan előadásokat szervezni, amelyek megmutatják a diákoknak, tanároknak egyaránt, hogy tanulni/tanítani lehet másképp is, játékosan. És továbbra is igyekszünk mindent megtenni, hogy diákjaink minél többet megtudjanak a magyar történelemről és a magyar kultúráról. Ezzel, reméljük, erősödik bennük az az érzés, hogy jó ennek a magyar közösségnek a tagja lenni, így majd felnőttként továbbadják ezt az érzést gyerekeiknek és aktív részesei lesznek a magyar közösségnek.

– Mi a jó iskola ismérve?

– Fontos, hogy legyenek jó eredményeink, mutassuk meg magunkat minél szélesebb skálán, de a lényeg, hogy itt, az iskolában jól érezzük magunkat – ez érvényes diákra, tanárra egyaránt. A szülő pedig érezze azt, hogy jó kezekben van a gyermeke, és soha ne bánja meg, hogy magyar iskolába íratta. Ha ez a három együtt van, akkor jó irányba haladunk.