Bognár Levente aradi alpolgármester, Arad megyei RMDSZ-elnök ünnepi beszéde

2013. október 6. 16:31 (vasárnap) /

Tisztelt vendégek,

Kedves emlékező Aradiak,

 

Amikor ma, Vértanúinkra emlékezünk, az utódok örök kegyeletét rójuk le, mely megszakíthatatlan 1849. október 6. ködös reggele óta.

Az a ködös aradi reggel a megtorlást hozta a hős tábornokoknak, akik szembe mertek szállni a zsarnoksággal, és hittek 1848 eszméiben.

Az ítéletet végrehajtották, de emléküket az önkény nem tudta ködbe veszíteni.

Az aradiak és a nemzet mély gyásza, mely a 13 tábornok vértanúságát és a szabadságharc vesztét övezte, társult a nemzedékek szabadságszeretetével és tovább él ma is tudatunkban.

 

Bár az aradi vértanúk származásuk alapján különböző anyanyelvűek és vallásúak voltak, ugyanazért a nemes célért áldozták életüket.

A közös, egységes sorsvállalásuk, az elvek mellett való kiállás és hűség örök példa ma is az utódoknak, itt Aradon és a Kárpát-medencében, és legyen elismert örökségünk az annyi viszályt megélt Európánkban is. Szabadságba vetett hitük megerősít bennünket most is szülőföldünkön, amikor értékválság dúl körülöttünk.

 

Mennyire a köz és az elvek iránti elkötelezettséget példázza, a halálba induló Aulich Lajos utolsó gondolata:

„Szolgáltam, szolgáltam mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.”

Bűne a szabadságszeretet volt, úgy, mint 12 társáé.

Korábban Aulich, mint felelős hadügyminiszter úgy érvelt, hogy ezt egész Európa érthette volna:

„Harcunk nem a nemzetiség, hanem a köz szabadságharca az abszolutizmus ellen. Győzelmeink, elődalai a világszabadságnak!”

Ebben az üzenetben világosan megfogalmazódik, hogy a szabadságharcosok a tábornokaink vezetésével  nem más nemzet szabadsága ellen harcoltak, hanem a közös szabadságért a zsarnokság ellenében.

Ezért érthetetlen, hogy léteznek még ma ebben az országban és Aradon is, olyanok, akik megkérdőjelezik a hős tábornokok és a szabadságharc hozzájárulását a térség feudális viszonyait felszámoló, demokratizálódási folyamathoz.

A tárgyilagos történészek és a haladó szellemű politikusok feladata, hogy közös nevezőre jussunk románok és magyarok, 1848 mindannyiunk számára pozitív társadalmi változást hozó hatását illetően Erdélyben, és örök tisztelet övezze hőseinket.

A megbékélést, a példás együttélést nem elég csak ismételgetni, a szellemiségét meg kell őrizni, és kiállni érte, ha szükséges. Le kell állítani a szélsőséges hangokat, melyek nem tesznek jó szolgálatot közös jövőnknek.

 

Mi aradi magyarok, komolyan vesszük a megbékélést és az egymás értékeinek tiszteletét.

Vértanúink öröksége meghatározza az aradi magyarság önazonosságát. Közösségünk kulturális értékeivel gazdagítjuk a várost és ennek része vértanúink kultusza. Elvárjuk többségi polgártársainktól kulturális örökségünk elismerését és tiszteletben tartását.

 

Ennek értelmében, érdekvédelmi szervezetünk fontosnak tartja, hogy a volt aradi Ereklyemúzeum anyaga újra ki legyen állítva, és látogathatóvá váljon.

Az egykori ereklyemúzeum tárgyai az 1848–49 hőseihez és eseményeihez kötődő örökségünk, melyet a kommunizmus diktátorai kiparancsoltak a múzeum kiállítótermeiből az alagsorba. Az értékes hagyaték kiállítása méltó bizonyítéka lenne annak, hogy a vértanúk általános tiszteletnek örvendenek abban a városban, amely annyit tett emlékük ápolásáért. Hisz idén lesz 100 éve annak, hogy a Kultúrpalota megépült, hogy megfelelő helyet biztosítson az Ereklyemúzeumnak is.

Bízom benne, hogy összefogással e célunk is megvalósítható, úgy mint a Szabadság-szobor újraállítása, és ezzel is kifejezzük azt, hogy a 13 tábornok áldozatát mi, aradiak nem felejtjük, és emléküket elődeinkhez méltóan őrizzük.

Hozzászólások