Domokos Gézára, a közösségéért kockázatot vállaló intézményvezetőre, a közéleti személyiségre, a párbeszédet szorgalmazó elnökre emlékeztek kedden délelőtt Sepsiszentgyörgyön. A Kriterion Könyvkiadó vezetője, az RMDSZ alapítója és első elnöke május 18-án töltötte volna a kilencven évet, nélküle a romániai magyar érdekképviselet sorsa nem így alakult volna, hangsúlyozták többen is. A Kovászna megyei önkormányzatnál tartott Esélyek 1989 előtt és után című emlékkonferencián az erdélyi magyar közélet három generációjának képviselői vettek részt.
Gondolatok találkozásának nevezte a konferenciát Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki házigazdaként elmondta, a centenárium évében támpontokat kerestek a háromszéki és az erdélyi magyarok számára, hogy milyen értékeket tett hozzá közösségünk az elmúlt ezer évhez Erdélyben és az elmúlt száz évhez Romániában.
Kelemen Hunor szerint Domokos Géza ahhoz az első nemzedékhez tartozó közéleti ember, akinek szocializációja 1948-hoz kötődik. „Természetes, hogy 1948 után Domokos Géza és a teljes nemzedéke hol áll ideológiailag, miben hisz a második világháború után, milyen illúziói vannak, és milyenek nem lehetnek már ennek a nemzedéknek. Tulajdonképpen a Kós Károly-féle transzszilvanista hagyományt folytatja, ennek a képviselője” – mondta.
„Vállalta azt, hogy kisebbségi sorsban minden körülmények között a közösség élére álljon, vezesse, ami sokszor kompromisszumokkal is járt. Tudta, hol van a határ a kompromisszum-kötésben. Senki nem neheztelt Domokos Gézára azért, mert írt valamit, vagy olyan kompromisszumokat kötött, amelyek kívülről nézve esetleg nem mindig voltak a legszebb színben feltüntethetők. Tulajdonképpen ez egy tudatos, az intézményépítés és a közösségi képviselet érdekében vállalt kompromisszum volt” – nyomatékosított Kelemen Hunor.
1989 után senki sem rendelkezett azzal az intézményépítői, vezetői és szervezői tapasztalattal, valamint hálózattal, amivel Domokos Géza. „Sok mindent tudott, egy valamit azonban nem: hogyan kell harcolni a hatalomért. Ahogyan képes volt visszalépni, és váltani, megint azt a hihetetlen emberi kvalitását mutatja, ami nélkül az azelőtti több évtizedes munkássága sem elképzelhető. Tudta, mikor kell hátralépni” – hangsúlyozta a Szövetség elnöke. Szintén Domokos Géza érdemének nevezte azt, hogy az RMDSZ-nek 28 év alatt nem kellett újragondolni az alapértékeket, „nem is kell újragondolni azokat, amíg a közösség helyzete alaposan át nem alakul” – tette hozzá.
Az emlékkonferencia Zágonban folytatódott, a Mikes Kelemen Kulturális Központ udvarán felállított Domokos Géza mellszobornál, ahol a helyi közösség nevében Kis József polgármester, majd Markó Béla köszöntötte az egybegyűlteket. Ez utóbbi hangsúlyozta: Domokos Géza abból indult ki, hogy ember embernek barátja, nem pedig farkasa. Számára az ellenség-keresés, az ellenségeskedés az emberi társadalom torzulása, és igazi emberi természetünk a barátság, más szóval a szeretet. A párbeszédet, az egyetértést kereste emberek és nemzetek között, miközben egy kegyetlen diktatúrában nőtt fel, olyan rendszerben, amely egyenlőséget prédikált, de elnyomta az egyes embert, és elfojtotta a közösségi vágyakat is. Ilyen körülmények között építette fel Domokos Géza azt a könyvkiadót, amely példaképe, mentsvára, múltra és jövőre nyíló ablaka volt nemcsak a romániai magyar közösségnek, hanem minden romániai kisebbségi írónak és olvasónak, de nyitott volt az ajtaja a román értelmiségiek felé is.
A Zágonban tartott ünnepségen Kelemen Humor RMDSZ szövetségi elnök többek között ezt mondta: Erdélyben sok-sok évszázad óta az igazi értelmiségi nem engedheti meg magának, hogy könyvtárszobájába zárkózva csak a tudománynak, csak az irodalomnak, csak a művészetnek éljen. Erdély a Heltai Gáspárok, Apáczai Csere Jánosok, Bolyai Jánosok, Kós Károlyok, Bánffy Miklósok földje, akik mindig többet akarnak, mint könyvet írni vagy a tudományt gyarapítani: utat akarnak mutatni az övéiknek egy olyan jövő felé, ahol egyenlő módon megférnek egymás mellett a különböző nyelvű és vallású nemzetek. Mint ahogy Erdély Bethlen Gábor földje is, akinek nagy politikai érdeme, hogy a több oldalról fenyegető veszedelmektől megóvta hazáját, de közben arról sem feledkezett meg, hogy a szellem embereinek megfelelő körülményeket biztosítson. Igen, Domokos Géza örököse volt a Bethlen Gábor-i vagy Kós Károly-i bölcsességnek, és bár 1989-ben többségünk hozzá hasonlóan gondolkodott a közös és egységes romániai magyar érdekképviselet szükségességéről, merem állítani, hogy azokban a zavaros időkben nagy szerencsénk volt vele. Szerencsénk volt, így kell fogalmaznom, hiszen egyáltalán nem véletlen, hogy ő lett a szövetség első számú vezetője, de ha mégis másképpen történik, nem biztos, hogy nélküle olyan erős szervezetet tudtunk volna felépíteni, mint így.”
(RMDSZ Sajtóiroda)
Hozzászólások