Istennek hála az építőkért és a megtartókért

Amint azt előzetesen hírül adtuk, szombaton a simonyifalvi katolikus templomban a nagyszámú hívek, valamint 20 pap és egyházi méltóság jelenlétében 10 órakor kezdődött az ünnepélyes szentmise a felszentelésének 100. évfordulóját ünneplő templom tiszteletére.

Werkmann Vivien ünnepi szavalatát követően elmondott üdvözlő szavaiban msgr. Johann Dirschl püspöki helynök, miután tolmácsolta Excellenciás Roos Márton főpásztor üdvözletét és áldását, a százéves évforduló fontosságát ecsetelte. Mert igaz, hogy a simonyifalvinál az egyházmegyében léteznek sokkal régebbi templomok, ám az 1895 óta itt meghonosodott római katolikus hitélet, az azt megtöltő, folyamatosan szaporodó hívek hűsége, áldozatkészsége felbecsülhetetlen értékű. A továbbiakban ft. dr. Lőrincz Ottó nagyszalontai kanonok-esperes több mint félórás szentbeszédében megtiszteltetésnek nevezte, amiért ezen a csodálatos napon a simonyifalviakkal együtt ünnepelheti a templom 100. évfordulóját. Idejövet, távolról megpillantva a templomot, mint a nyáját őrző pásztort, azonnal megérezte: itt jelen van Isten. Az itt élő emberek 100 év óta az életükért, a becsületükért, a templomukért küzdve megmaradtak katolikusoknak és magyaroknak. 100 év óta menedékük volt a templom, ahova a legféltettebb gondolataikat, érzéseiket hozták el, mert tudták: addig vannak, amíg velük van az Isten. Mert egy templomnak annyi történelme és története van, ahányan megfordulnak benne. Ahol az ember imádkozik, arra az időre az a hely templommá lényegül, de nem szabad lebecsülni a templom köveit sem, mert amelyik településnek, közösségnek megmarad a temploma és az iskolája, a közösség is megmarad. „Simonyifalva 100 éve teszi ezt a keresztség templomában, ezért itt és most, ezen az ünnepen meg kell köszönnünk Istennek nem csak a templomépítő, hanem mindazokat a híveket, akik az évszázad alatt e templomban éltették a hitet, Isten dicsőségére.” Nagyszalontán szolgálván, Arany Jánostól, majd Horváth Imrétől vett idézetekkel méltatta a templom, az égbe nyúló felkiáltójel elemi fontosságát a közösségi életben. Ehhez azonban egy évszázadig szükség volt a szolgálatkész lelkészekre, az áldozatkész hívekre is, akik folyamatosan óvták, megtartották, de azokra is, akik a mostani jeles évfordulóra 100 szál piros rózsát tettek az oltárra, illetve munkájukkal járultak hozzá a jeles évforduló ünnepélyessé tételéhez, mindnyájukért köszönettel, hálával tartozunk Istennek.

Szentbeszéde után ft. Sztoianovics Péter seléndi plébános románul köszöntötte a jelen lévő paptestvéreket és a híveket, kiemelve a templomát és a hitét egy évszázadnyi áldozatvállalással őrző közösségi, megtartó erő fontosságát. A más felekezetű lelkészek nevében nt. Tolnai Ferenc bélzerindi református lelkipásztor a templomépítő ősök és utódaik által a mostani hívekre hagyott dicső örökség méltó megbecsülésének, megőrzésének a parancsoló fontosságát emelte ki. Ők engedelmeskedtek Isten felszólításának: „Menjetek be az én házamba!” Ezért Isten a házával, az ígéret földjét adományozta a helybeli híveknek.

A Román Ortodox Egyház nevében Gheorghe Câmpean tőzmiskei plébános köszöntötte a százéves ünnepség résztvevőit, kiemelve azt a felhőtlen, baráti viszonyt, ami a községbeli felekezetek között létezik. Ez természetes dolog, hiszen teljesen mindegy, milyen nyelven, milyen rítus szerint imádkozunk Istenhez, Ő mindnyájunkat egyformán, a gyermekeiként szeret.

A továbbiakban Tóth Ibolya tanár tartott előadást az egyházközség történetéről, amely az 1882-ben, az első telepesek érkezésével indult, a templomépítésnek, a felszentelésnek, az ötvenéves évforduló megünneplésének az ismertetésén át a százéves évfordulóig, amikor már csak az a feladat hárul a megfogyatkozott hívekre, hogy megtöltsék Istennek a helybeli házát, illetve továbbadják az utódoknak: semmi nem sikerülhet Isten segítsége nélkül.

A több mint kétórás ünnepi szentmise végén ft. Hegedűs János plébános ismertette a 100 év alatt Simonyifalván szolgált 18 pap, 15 egyházgondnok, 23 kántor, valamint 14 harangozó névsorát, Istennek köszönetet mondva a szolgálatukért. Ezt követően megköszönte az évforduló ünnepélyességét nagyban emelő msgr. Johann Dirschl általános helynök, ft. dr. Lőrincz Ottó nagyszalontai kanonok-esperes prédikációját, ft. Király Árpád marosi főesperes és a többi paptestvér közreműködését, Bognár Levente aradi alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök, Cziszter Kálmán aradi tanácsos részvételét, Haász Tibor polgármesternek a mindenkori támogatást, a nagyszámú híveknek a jelenlétet. A Leveles néptánccsoportnak, amiért az első padsorokban, népviseletben helyet foglalva, valamint a templomkórusnak, amelyiknek tagjai Matyelka Mária kántor vezetésével, Vízi Tamás által színesített énekeikkel tették emlékezetessé az ünnepséget. A vendégeket a kultúrotthonban feltálalt ebédre, a híveket a templom előtt adott agapéra hívta. Nyemczóczki Réka záró szavalatát követőn, az ünnepélyes szertatás nemzeti imánk, illetve a székely himnusz felcsendülésével zárult.

A kultúrotthon nagytermében, a százéves évforduló tiszteletére, a Tőzmiskei Polgármesteri Hivatal támogatásával mintegy 200 vendégnek tálalták fel az ízletes ebédet. Ünnepi köszöntőjében Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester a hitünk, az anyanyelvű kultúránk megtartásának, az utódainknak történő továbbadásának a fontosságát ecsetelve, eljutott a következtetésig: mindezt csakis összefogva tehetjük meg.

Haász Tibor polgármester üdvözlő szavait követően a magas rangú egyházi és világi vendégeknek köszönetet mondott a százéves évforduló ünnepélyességének, a jelenlétükkel történő emeléséért, de megköszönte mindazoknak is az áldozatvállalását, akik a munkájukkal járultak hozzá az ünnepség sikeréhez.

Ebéd közben a helybeli Leveles néptánccsoport magyarpalatkai és szatmári táncokkal szórakoztatta a vendégeket, ezzel is emelve az esemény ünnepélyességét.