Kötélhúzás a gabonafelvásárlásban

Idén, a sok eső miatt kínkeservesen lehetett aratni a kalászosokat, amelyek ha minőségileg nem a legjobb, mennyiségileg azonban jó közepes termést adtak. Mivel a gazdálkodóknak a további munkálatok finanszírozásához, illetve a bankhitelek törlesztéséhez pénzre van szükségük, a gabonájukat szeretnék értékesíteni, ami viszont eléggé összetett. Az országban működő 5-6 nagybani gabonafelvásárló is tisztában van a gazdálkodók kiszolgáltatott helyzetével, ezért a gabonának kilójáért mindnyájan csupán 0,5 lejt kínálnak.

Amint Horváth Imre aradi, de Németszentpéter határában termelő nagygazda elmondta, a jelenlegi 73-74 kiló/hektoliter fajsúlyú, 22-23 sikértartalmú kenyérgabona nem a legjobb, de elfogadható minőségű. Maga a 200 hektár búzaföldjén 7-8 ezer kilós termésre számított, csakhogy előbb a rágcsálók pusztították el a termés közel 30%-át, majd a sok eső miatt csökkent a minősége, ezért meg kellett elégednie a hektáronkénti 5 ezer kilós terméssel. Mivel minden szükségeset megadott a gabonának, 0,6-0,7 lejes kilónkénti felvásárlási árat tartana tisztességesnek, a nagybani felvásárlók kínált 0,5 lej helyett.

Hogy mi a megoldás? Horváth Imre szerint a gabonatermelőknek is össze kellene fogniuk, ki kellene tartaniuk a 0,6-0,7 lejes kilónkénti árat. A baj csak ott van, hogy a felvásárlók alaposan ismerik a termelők kiszolgáltatott helyzetét, és tartják az alacsony árakat. Éppen ezért a kormánynak a mezőgazdasági kölcsönök garantálásával újra be kellene lépnie a gabonaüzletbe, vagy az Agrárkamarának kellene alakítania az agrárpolitikát – kesergett a lehetséges megoldásokon Horváth Imre nagygazda.

*

Azt viszont senki ne gondolja komolyan, hogy a kormány változtatni fog a gabona-árliberalizáción, hiszen nem nehéz elképzelni, hogy a nagybani felvásárlók mögött magas rangú állami tisztségviselők állnak. Az agrárpolitika alakítását sem lehet elvárni a valós kompetenciák nélkül „felejtett” Agrárkamarától, ami egyelőre úgy tűnik, csak porhintés az EU szemében. Hogy mi lesz a szokásosnál gyengébb minőségű, de tetemes mennyiségű kenyérgabona felvásárlásával? Az bizonyára a nagybani felvásárlók forgatókönyve szerint fog történni. Vagyis, „a termelők torkán újra lenyomják a békát”, a körülmények szorításában, azok kénytelenek lesznek 0,5 lej kilónkénti áron, de talán még annál is olcsóbban odaadni a kínkeservesen betakarított kenyérgabonájukat, miközben a kenyér ára emelkedni fog, hogy a fogyasztókról se feledkezzenek meg. Egyelőre a gabonafelvásárlásban marad a kötélhúzás a termelők és a felvásárlók között, az idő azonban az üzletembereknek dolgozik.