Látványnak, élménynek is elkápráztató

Autóval kényelmesen haladva két óra alatt el lehet jutni Aradról Szegedre. Ugyanez, a Maroson lefelé, kenukban ülve négy napunkba tellett.

Augusztus 10-én, szerdán délben huszonnégyen gyülekeztünk Szegeden, hogy elindulhassunk Aradra. Az iskola két kisbusza, egy utánfutó és két személygépkocsi telezsúfolva a túrához szükséges összes kellékkel.

Aradon, egyenesen a Csálai erdő közepébe igyekeztünk a „Lunca Muresului” nevű erdészház udvarára. Ott már vártak minket román társaink. Megismerkedtünk, majd első éjszakához készülődve felvertük sátrainkat. Mindenki kipróbálhatta a vadkempingezéshez tervezett alvó alkalmatosságait.

Másnap reggel, sátorbontás után kisebb fejtörést okozott az evezőscsapatok összeállítása. Ügyeltünk, hogy minden kenuban legyen legalább egy tapasztalt evezős, aki tud kormányozni és irányítani. Miután kineveztük ügyeletes sofőrünket a kísérő buszhoz, és mindenki tudta, melyik hajóhoz és kormányoshoz tartozik elindultunk. (Harmincan tíz hajóban.)

Az első borulás mindjárt beszállás után történt. De a legénység nem adta fel. Második borulásuknak már mindannyian szemtanúi voltunk, és néhányan azonnal utána ugorva segítettük őket, hogy minél könnyebben kiúszhassanak a homokos porondra. Féltünk, nehogy elmenjen a kedvük a vízi út hátra lévő részétől. Felderültünk, mikor láttuk nevető arcukat, és, amint szórakozottan mutogatják elázott holmiikat.  Ezután már senki sem borult többet.

Annál többet pancsoltunk-fürödtünk-úsztunk, amikor csak lehetett. Utunk során szigeteket, homokos porondokat, szép partokat, zátonyokat fedeztünk fel, és élveztük a magukat kínáló kisebb-nagyobb trambulinokat, ahonnan az ügyesebbek fejeseket, szaltókat ugráltak.

Estebédjeink a bográcsban készültek konyhamesterünk vezénylete alatt: krumplistarhonya, lecsó, slambuc. Elmaradhatatlan volt a tábortűz, ahol kicsik-nagyok együtt beszélgettünk, nevettünk. Nappal szikrázó napsütés, éjszaka telihold és a hulló csillagok kísérték utunkat.

A parton felállított sátrainkban hajtottuk alvásra fejünket.

Felejthetetlen élmény a hajnali fényben párolgó-gőzölgő nyugodt Marost meglátni. Kár, hogy ez is, mint minden boldog pillanat hamar elillan. Beindul a nyüzsgés, ténykedés-sátorbontás-reggeli-indulás-érkezés-körforgás.

A hosszú lapátolás lehetőséget nyújtott az igazi elmélyült eszmecserékre, beszélgetésekre. Rácsodálkozhattunk erre a békésen-lassan-lustán kanyargó víztömegre, amely ugyanitt folyt már több ezer éve, és reméljük, ugyanígy teszi majd továbbra is. Mekkora kincs, milyen szép: maga az élet! Nem is gondoltunk most az árvizekre: elképzelhetetlen, hogy ugyanez a folyó valakinek árthat is… Mi viszont ártunk neki. Sokszor és sokféleképpen: mérgezzük vegyszerekkel, teledobáljuk szeméttel, orvhalászunk benne, és még sorolhatnám… Ő mégis elkápráztat minket a látvánnyal, amit elénk varázsol: kisebb-nagyobb szigetek, part menti erdősávok, ligetek, liánnal befutott fák, madarak: kócsag, gyurgyalag, jégmadár, szürke gém, sirályok, és a csend.

És a béke.

Annak ellenére, hogy nem volt köztünk egyetlen ember sem, aki mindenkit ismert volna, mégis nagyon jól megértettük egymást. Két nyelven beszélgettünk: magyarul és románul, de egy nyelven nevettünk, eveztünk, ettünk-ittunk és örültünk a természetben együtt töltött időnek.

Köszönjük támogatóink hozzájárulását:

Szeged Város Közösségéért Közalapítvány,

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata,

Aradi Polgármesteri Hivatal,

„Lunca Muresului” Nemzeti Park

Szeged Határrendészeti Kirendeltség

Aradi Határrendészeti Kirendeltség

SZISZSZI-Szeged Móravárosi Tagintézménye

Krämmer Erika segédszervező