„Drágakövek”

Mit is látunk ezekben a napokban, az Alfa Galériában?

Drágaköveket? Rostokból szőtt katedrálist?

Ránk bízza ezt a Móré-Sághi Annamária KÖVEK című kiállítását megnyitó és felvezető „TRIÁSZ”. A képzőművész-kollégák – egyikőjük galériatulajdonos is –, az alkotóművészt biztató és támogató mecénás – író és költő – egybehangzóan megértették velünk, azt látunk az alkotásokban, amit akarunk, de mindenképpen igazi „drágaköveket”. Erkölcsi és valós értékeket, rostokból szőtt 24 karátos alkotásokat, Aradon eddig még nem látott faliszőnyegeket.

„A drágakövek ásványok, melyek természetes geológiai folyamatok során képződnek, meghatározott kémiai összetétellel, kristályszerkezettel bírnak.”

Sághi Annamária munkáira „mutatva” valamennyi ismérvet helytállónak látjuk.

Geológiai folyamatok?

Az alkotó-művész, a természet szerelmese, nagy kiránduló. Lehet, hogy barlangász is.

A rostok, a rétegek színei erről vallanak.

Magam, szakmámból eredően vérkövet, réteges karneolt, tigrisszemet, ónixot, achátot, vörös kovát, topázt s még annyi más drágakőféleséget látok.

A szememre vethetik, a drágakövek két jellemző tulajdonságát „elhallgattam”. A drágakövek kemények és időtállóak!

Megadom magam. Részben adom meg magam. Sághi Annamária faliszőnyegei puhák, simogatnak, de időtállóak.Színeket, fényt sugároznak, folyamatosan. Igen nagy a felezési idejük.

A kiállítás megnyitója alatt, egy Ady-vers sorai zavarták gondolataimat. Nagy vers! Az Új versek (1905) kötetből. Tudom kívülről, de nem szeretem. Lehet, igaza van a költőnek, de fáj hallani:

„Minden más táján a világnak

  Szent dalnok lett volna belőle.”

 A „mi esetünkben” nem is adok igazat Adynak.

Sághi Annamáriát idehaza is „szent dalnoknak” tekintjük.

???

Hát igen. Ezeket a „drágaköveket” el is kellene adni.