Újjáélesztett népi játékokra várva

Vajda Noémi, első kötetes íróval a kisiratosi könyvbemutató alkalmával – ahol Sarusi Mihály két kötete után a maga, Öregapám meséltecímű, népi játék gyűjteményének a mintapéldányát is bemutatták – beszélgettünk.

– Honnan támadt az ötlete kötetbe gyűjteni a Kisiratoson még az idősek emlékezetében élő népi játékokat?

– A Balassi Intézet támogatásával indult egy pályázat, amelynek értelmében diákokat lehetett volna bevonni a népi játékok gyűjtésébe. Tulajdonképpen ez volt az eredeti célunk, és nem is gyermekjátékokat, hanem meséket kerestünk. Kisiratoson született, itt életben maradt meséket. Sajnálatos módon egyetlen mesére sem bukkantunk, noha – két tanuló kivételével, a gyermekek elmaradtak a gyűjtőmunkától – elmentem azokhoz az idősekhez, akik már Kovács Ferencnek is adatközlői voltak. Közülük még kettő élt a faluban, egyik Andó Etelkának a nővére, aki Etelkánál 6 évvel idősebb, tehát emlékeznie kellett volna a mesékre. Sajnos, egyik volt adatközlő sem emlékezett helyi születésű mesére. Éppen ezért tértem át a népi gyermekjátékok gyűjtésére. Valaki megkérdezte, miért nem vettem be a kártyajátékot? Nos azért, mert az, amellett, hogy polgári eredetű, igazából a felnőttek világához tartozott, miközben a gyerekek nézték, sóvárogtak iránta, gyermekkorukban meg is tanulták, de később kimaradt az életükből…

– Végül is, hány népi játékot sikerült összegyűjtenie?

– Összesen 105-öt, de további több mint 10 érkezett be időközben. A gyűjtés úgy zajlott, hogy miközben a faluban sétáltattam a kisgyermekemet, szóba elegyedtem az emberekkel, akiktől a népi játékok felől érdeklődtem. Eleinte nehezen nyíltak meg, de később nekibátorodtak. Végül odaáig jutottunk, hogy miután már bejelentettem, hogy „lap-, azaz könyvzárta”, kerékpárral még befutott egy néni négy játékkal. Mivel azt szeretnénk, hogy minél teljesebb legyen a kiadvány, a nyomtatását elhalasztottuk, hogy beledolgozhassuk a több mint 60 adatközlőtől kapott népi játékot.

– Tekintve az örvendetes helyzetet, miszerint az adatközlők már maguktól jelentkeznek újabb népi játékokkal, elképzelhető-e egy második, bővített kiadás?

– Inkább igyekszem egy befejezett anyagot vinni a nyomdába. Mindenképp várom az utószót Gazda Klárától, aki a gyermekjátékok terén szaktekintélynek számít. Ő fogja értékelni, osztályozni az anyagot.

– Mikor kerülhet ki a nyomdából a kész kötet?

– Az tulajdonképpen Gazda Klára utószavától függ. Amikor az megérkezik, az anyag mehet a nyomdába.

– Vannak-e további írói tervei, ambíciói?

– Van egy regényem, aminek eddig nem sikerült kiadót találnom. Úgy vagyok vele, ha fellapozom, még belejavítanék. Már eltelt két év a megírása óta, ezért lehet, átdolgozom, úgy próbálkozom a kiadásával.

– Sok sikert kívánunk az új kötetéhez. Előbb azonban izgatottan várjuk a begyűjtött, újraélesztett népi játékokat, amelyekkel nem csak a gyermekeink, hanem a magunk, a felnőttek lelki világa is sokat gazdagodhat. Azok kedvező hatást gyakorolhatnak a közösségeink megerősítésére, építésére. Köszönöm a beszélgetést.