A Kisiratosi SE–Nagyiratosi Testvériség derbiről pár szóban

A múlt hétvégén az Arad megyei V. ligás labdarúgó-bajnokságban a többi fontos mérkőzések mellett volt egy másik kiemelkedő, rangos meccs is, pontosabban a két szomszédvár, Kisiratos és Nagyiratos települések között. A rivalitás egészen 1956-ig gyökerezik, amióta majd’ minden évben – noha kevésszer játszott egymás ellen a két csapat – ugyanabban a ligába futballoznak. Miklós Tibor, a Kisiratosi Sportegyesület játékosa és elnöke a Nyugatin Jelennek azt nyilatkozta, hogy erre még ő is emlékszik a gyermekkorából.

A mostani meccs nem úgy sikeredett, ahogyan a kisiratosi rajongók szerették volna. Az első félidőben a játék kiegyensúlyozottnak tűnt és egyik csapat sem szerzett gólt. Az utolsó 45 percben azonban a dolgok teljesen megváltoztak, a házigazda csapat az „öltözőben maradt” és a háromgólos hátrány után csak eggyel tudták lefaragni a különbséget. Miklós Tibor azt is elmondta, hogy habár vereséget szenvedtek, ő gratulált ellenfelüknek, megérdemelték a győzelmet. Azt is kiemelte, hogy nagyon büszke a szurkolókra, jóban-rosszban mindig ott vannak a csapat mellett, most is a mérkőzésre közel ötszázan jöttek el támogatást nyújtani a csapatuknak. A Sportegyesület csapata idén átesett egy nagyobb játékos cserén, jelenleg többnyire helybeli fiatal játékosokból áll, akiknek szükségük van még egy kis időre, míg kialakul köztük a jó labdajáték. Miklós Tibor még azt is hozzátette, hogy ők kapus nélkül játszottak, pontosabban egy hátvéd vállalta be ezt a szerepet a mérkőzés erejéig, és talán ha lett volna egy hálóőr a kapuban, akkor máshogyan alakult volna a meccs, de nem kell erre kifogásként tekinteni. Összegezve, Tibor büszke a csapatra, nagyon jól játszottak, és talán a jövő évi bajnokságban a következő mérkőzés másképpen fog majd alakulni.