Pontyozni voltam

Főleg nyáron, időről időre elmegyek horgászni barátommal, Lacival. Általában Kisdombegyházára szoktunk kiruccanni, mert közel is van, hal is van és talán fogunk is valamit. 

Csütörtökön, augusztus 15-e lévén, és ráadásul Mária nap, igen sokan voltak a tavon. Laci barátom sietett elfoglalni a helyet, amíg én kiváltottam a napijegyet. Sikerült egy árnyékos és sekélyebb vizű részt elfoglalnia. 

Fenekezni terveztünk mindketten, ennek megfelelően gyorsan készültek a szerelékek és az etetőanyagok. Én két bottal horgásztam, egy feederrel és egy pontyozóval. A féderre csonti-kukorica szendvicset tettem, a pontyozóra mézes kukorica került. Miután jól beetettük a helyet, bedobáltuk szerelékeinket. Így most már csak a halakra vártunk. Vártunk, vártunk, de nagyon nehezen érkeztek. Elsőként egy szép kárászt fogtam, majd egy jó fél órás szünet után Laci fogott egy nagyobbat, szintén kárászt. Ezután azonban hosszú szünet következett, olyannyira, hogy csalit is váltottam, a mézes helyett natúr kukorica került fel a pontyozóra. Hátha ez a váltás segít. Közben Lacinak is csak néhány rontott kapása volt, pedig próbálkozott rendesen, kukoricával, csontival, gilisztával és pellettel is, de alig-alig volt kapása. Közben a kevés horgászból is jó néhányan hazafelé indultak, nem sokat fogtak, itt-ott jött egy-egy hal.

Persze a kedvünket nem szegte az, hogy nem evett a hal, mert jó idő volt, árnyékban különösen kellemes és így jól éreztük magunkat. Szerencsére azért a beszélgetésekből kizökkentett minket egy-egy újabb kárász, ezek sem voltak kicsik. Lassan kezdtük azt hinni, hogy egyetlen pontyfogás nélkül megússzuk a napot. Ekkor azonban hirtelen a pontyos botom jelzője felvágódott és a kapásjelző élesen sivított. Bevágás után szépen hajlott a bot, egyértelmű volt, hogy itt a várva várt ponty, ráadásul nem is az aprajából. Hamar partközelbe sikerült hoznom, ott viszont nagyon elkezdett virgonckodni, de végül nem kerülhette el sorsát és a szákban kötött ki. Három kilón fölül volt, ez már egy szép hal, nagyon örültem neki, végre megtört az átok.

Fél óra múlva Lacinál jelentkezett be egy ponty. Pelletre kapott. Lacinak meg kellett dolgoznia érte. Negyed órát fárasztotta, amíg a szákba tudta terelni. Nagyobb volt, mint az enyém, és ráadásul szép nyurgaponty. Lassan kezdett alkonyodni, úgyhogy pakolni kezdtünk.

Igaz, nem fogtunk sok halat, ennek ellenére jól éreztük magunkat és végre jött két szép potyka is. Ezután a folytatás már csak jobb lehet. Legalábbis reméljük.

Kádár Tibor