Jámbor Gyula

A Jelen Ház nagytermében április 4-én, csütörtökön Vajda Anna Noémi Hámozottak c. novelláskötetét mutatták be, amely tavaly, a Kolozsvári Kulturális Egyesület Sétatér Könyvek sorozatában jelent meg.

Évente 25 millió tonna műanyag-hulladékot termelünk Európában – mondta tavaly egy belga európai parlamenti képviselő, amikor a mértéktelen környezetszennyezésre hívták fel a figyelmet a tiltakozók az Európai Parlament strasbourgi épülete előtt.

Talán nem tévedek azt állítván, hogy a cikk címét senki nem érti olvasóink közül. Lehetséges, hogy a világ 2-3 ezer (vagy több) nyelvében van ilyen szó, de ezúttal egyszerűbb a képlet: egy romániai, Kövesi nevezetű személyről van szó, akit egy európai főember, az Európai Parlament olasz elnöke így nevezett meg.

A hazai tanügyben gyakran úgy néz ki, mintha éppen forrongna, új és újabb receptek készülnének boszorkánykonyhájában. Ha figyelembe vesszük, hogy a mostani miniszter asszony (ő egyébként nem először) immár talán 23.-ként ül a tárcavezető székében nem egészen 30 év alatt, továbbá hogy minden miniszternek úgymond kötelessége valamit felmutatni (várhatóan rövid) pályafutása alatt, hát a hazai oktatásügy szakadatlan forrongásban van a nagy hűhó semmiért nevű játékban.

Tegnap óta beléptünk áprilisba, az év negyedik hónapjába a Gergely-naptárban. A hónapot Mars (római) isten kedveséről, Vénusról nevezték el, akit Aperirének is hívtak.

Szombaton este felgördült a függöny – szimbolikusan, mert a Bábszínházban nincs is olyan – az Aradi Kamaraszínház 2019-es évadján. Amely számos jó, „komoly” előadást ígér, de a könnyű műfajhoz sorolttal, a Slágerek, dallamok, emlékek cíművel kezdődőtt.

Amikor 2016 júniusának vége felé ismertté váltak az Egyesült Királyság – Nagy-Britannia – európai uniós tagságáról szóló népszavazás eredményei, sokan tátott szájjal maradtak: nem hitték volna, hogy a higgadtnak ismert angolok (meg skótok, velsziek, írek stb.) arra jussanak, hogy – bár csekély többségű szavazattal – kiválnak az Európai Unióból.

II. Rákóczi Ferenc emléke előtt tisztelgett szerdán este az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Nemzeti Tanács Aradi Szervezete.

Írhattam volna a címben népszavazást is, de hát a referendum, mint idegen kifejezés, „előkelőbb”, de főleg nemzetközi (és román nyelvű) használata miatt közismertebbnek tűnhet.

Micsoda kérdés: persze hogy megyünk.
Keresem, pár napja szomszédomat, szakvéleményére lenne szükség – eltűnt. Aztán kiderül: elment Izraelbe, Jeruzsálembe egy vallási csoporttal.

Amikor a járványos betegségek elleni oltásról hallok, gyermekkorom ugrik be emlékezetembe. Az óvodában nem tudom hány oltáson estem át – borzalmasan féltem tőlük, de valahogy kibírtam, többek között kedves, idős óvónénim szeretete által.

Manapság nem számít ritkaságnak egy verseskötet megjelenése még az aradi magyar irodalmi életben sem: akinek vannak megfelelő anyagi forrásai, az gond nélkül kiadhatja akármilyen alkotásait.

A címnek első látásra nemigen van értelme, sőt félrevezetőnek tűnhet, ha nem pontosítunk: Gnandt János képzőművész, az egykori legendás aradi tanár, Gnandt János fia, az aradi színház egykori díszlettervezője 1990 óta magyarországi polgár, békéscsabai lakos, a Békés Megyei Jókai Színház festgőtárának vezetője, és manapság az ottaniak is büszkén magukénak vallják. Mi, aradiak, nem kevésbé.

Tegnapelőtt, március 20-án délután az Arad Megyei Könyvtárban felavatták a Kölcsey Termet.

Ősi szabály, törvény, hogy akármilyen akció (hatás, cselekvés) ellenreakciót (az előbbi elhárítását szolgáló) cselekményt vált ki. Az emberi szervezet, például, immunrendszerével próbál szembeszállni a behataló kórokozókkal, a társadalom, a törvény erejével és büntetéssel akar védekezni a jogrendet megsértőkkel – több-kevesebb sikerrel.